Bringa 2022

Évek óta nyúzom a párom, hogy vegyünk magunknak normális biciklit és kezdjünk el két keréken kirándulni. Eddig a tesóimtól örökölt kb 40 éves bringákat használtuk, már amikor használtuk... Amíg kicsik voltak a gyerekek, itt a környéken rengeteget tekeregtünk, de sose messzire, hogy az aprócska bringákkal is bírják a távolságot a fiúk is (bírták :) ). Persze, ez már régen volt.

Idén nyáron sikerült végre a tettek mezejére lépni, valamikor júniusban elmentünk a boltba, és előadtuk a kívánságunkat. Sajnos kiderült, hogy idén valahogy eltűntek a piacról az olyan váltók, amiket mi szerettünk volna, úgyhogy első körben nem lett új biciklink. Újabb hét körülnézés, rágódás, aztán visszamentünk a boltba, hogy akkor olyat vegyünk, amilyet most lehet kapni. :) Párat rögtön ki is próbáltunk, és meg is voltak az új járgányok. 

Első körben csak itt a szigeten mentünk egy kicsit nagyobb kört, akkor még minimális felszereléssel, ez még inkább csak a teszt volt. A szigetet sem jártuk még be ilyen mélységig, úgyhogy láttunk újat is, de ekkor még tényleg ülést teszteltünk, listát írtunk, mi kell még.

Aztán jött a nyár, meg a negyven fok meleg és nem nagyon mozdultunk, vártuk a hűvösebb napokat. Amint enyhült kicsit az idő, indultunk is.

Már a tetőtartót is összeraktuk, bementünk Esztergomba, és kipróbáltuk a bicikliutat is, sose mentünk még végig rajta. A főútra már nem mentünk ki, ekkora forgalom mellett én félnék biciklizni. A Dunához viszont lementünk, a játszinál megnéztük a biciklisek számára lerakott javítócuccosokat is. 

Az őszi időjárás már nekünk való, mentünk kicsit bátrabban is. Csináltunk egy Mogyorós, Szentkereszt, Nyerges túrát is. Itt már voltak rendes emelkedők, lejtők is. Itt már szembesültünk azzal is, hogy néha nem lehet megúszni, muszáj az út szélén menni, mert elfogy a kerékpárút.

A következő kiruccanás alkalmával átkeltünk a szobi révnél (ez sokat dob a költségvetésen, nem semmi) a Duna másik partjára, és elindultunk Vác felé. Úgy alakult a program, hogy még visszaérjünk a komphoz, úgyhogy csak valahol Nagymaros után, de még Vác előtt a pusztaságban megfordultunk. Sokszor megállapítottuk, hogy az út minősége már nem a legjobb és hogy nincs olyan kerékpárút, ami ne menne be faluba, autós útra... nem lehet kihagyni. 

És akkor elment egy csapat a sulinkból a Velencei-tóhoz biciklizni. Nagyon dicsérték, nagyon tetszett nekik, úgyhogy a szombati munkanapot még megkoronáztuk egy velencei kirándulással is, ne maradjunk ki a jóból mi sem. Hát, én ettől többet vártam, nekem hiányzott a tó látványa, nagyon gyakran bent megy a falvakban az út, a tó onnan nem is látszik. A távolság, a terep egyébként teljesen jó, de én nem voltam úgy elájulva, ahogy azt a többiektől hallottam.

És akkor jött a november, amikor még elég jó az idő, még lehet egyet tekerni. Menjünk el a Balatonhoz! Arról volt szó, hogy ez alig lesz hosszabb táv, mint a múltkor a Szob-kb Vác, komppal átjövünk Szántódnál az északi partra, úgyhogy a tó keleti végét bejárjuk. 

Fűzfőn parkoltunk le, pont egy jól felújított szakaszon kezdtünk, itt is elég szép volt a táj, de a nagy emelkedők után kint a magasban a part közelében, pazar volt a látvány. Nem győztünk kigurulni a "kilátókhoz" és gyönyörködni. Itt még el voltam ájulva, nagyon tetszett. Hétköznap voltunk, szezonnak már híre, hamva sem volt, alig volt ember a parton, kerékpárúton, úgyhogy jól lehetett haladni, nem zavartunk senkit, semmit. Aztán jött az ebédidő, és hát sajnos annyira nem volt már élet a parton, hogy még a boltok is zárva voltak. Lehetett találni egy-két üzletet, de nem volt túl sok. Akik lent voltak a nyaralóknál, hoteleknél, azok mind felújítottak, építettek, átalakítottak.

A komphoz nagyon jókor érkeztünk, nem kellett még 5 percet sem várnunk, már indultunk is Tihanyba. A gondok itt kezdődtek. Beborult az ég, hűvös lett (már a vízen is fodrozódtak a hullámok), és elkezdett fájni a lábam. Először azt hittem, elég lesz lassítani, de ez nem segített. Kicsit megálltunk, de ettől sem lett jobb, úgyhogy csak bíztam benne, hogy elmúlik majd... Elmúlt. De ekkora távolság nekem így is sok lett, egy kis feléledés után ismét csak szépen lassan tudtam tovább menni, emelkedőknek már nem is nagyon mertem nekiindulni, inkább csak feltoltam a bicót. Hát, így elég sokáig tartott ez a szakasz, ránk esteledett. Viszont a végén nagy volt az öröm, hogy mégis kibírtam, Tihanytól vagy 5x hittem azt, hogy nem fogok tudni eltekerni a kocsiig. Az északi parton már az idő sem volt a legjobb, itt volt már olyan útszakasz, ahol korábban is tekertünk már, akkor is azt állapítottuk meg, hogy már elég döcögős az út, sok helyen felpúposodik a fák gyökereitől. Fáradtabbak is voltunk, ránk is esteledett, ez a rész már nem volt annyira pozitív élmény.

Itthon egyeztettük az előző és a mai útvonalat is... Hát, szóval az az előző az jóval kisebb távolság volt, ez meg nagyobb táv volt, mint ahogy eredetileg számoltuk. Az, hogy alig lesz hosszabb a táv, mint a múltkor... az úgy alakult, hogy majdnem kétszer annyit kellett itt tekerni.