Az utolsó nap már csak az utazásról szólt. Reggel összeszedtünk minden törölközőt, lepedőt, kaját Daninak, kicsit rendbe vágtuk magunk után a házat, aztán indultunk a kolihoz. Ennyien egyszerre is fel tudtuk vinni a koliba a sok csomagot.
Mára már nem nagyon
maradt ötlet, úgyhogy egyáltalán nem siettünk. A reggel is csak 9 óra után
kezdődött, de mire elindultunk majdnem dél lett. Így aztán rögtön ebéddel
kezdtünk. Tegnap még arról beszéltünk, hogy ma majd főzök én, de végül nem lett
közös nevező a kajáról.
A ma délelőtt mintha
nem is lett volna. Mi is kicsit tovább aludtunk, de azért mi utána elég korán
megvoltunk a reggeli tennivalókkal, utána itt olvasgattunk a nappaliban. Aztán
elkezdett megjelenni az ifjúság is, ők is ettek, ők is beszélgettek, ők is… Egyszer
csak szólt Ernő, hogy esetleg most már el is indulhatnánk valamerre, mindjárt
dél van. ☺
Ma mintha egy picit korábban kelt volna az
ifjúság. ☺ Mi már megreggeliztünk, lestük a mókust (ma sajnos nem láttuk),
elolvastuk az összes hírt… és akkor megjelentek a gyermekeink szépen sorban.
Ma szép csendesen
szakadó ☺ esőre ébredtünk. Én már 7 körül, a fiúk viszont jól bírták, 9 körül
kezdtünk ébresztgetni. Mi addig itt ücsörögtünk a nappaliban, egyszer
felfigyeltünk egy fekete rigóra, aztán megmozdult, és kiderült, hogy mókus az a
rigó. ☺
