Két keréken a Tisza-tónál

 Idén nyáron félre tettük a tavalyi hozzáállásunkat és a negyven fokos melegre is terveztünk biciklis programokat. Végül az időjárás is a kezünkre játszott, a 3 napból csak egyik volt nagyon meleg.

Első nap dél körül értünk oda Tiszafüredre, még korán volt a szállás elfoglalásához, de azért már beálltunk a parkolójába, megettük a kis úti elemózsiánkat és még szinte le sem nyeltük az utolsó falatot, amikor megszólított egy férfi, hogy ugye, nem a szállásra jöttünk. Mi mondtuk, hogy de, de tudjuk, hogy még korán van. Hát, az nem baj, menjünk be, nézzük meg hogy áll a szobánk. Perceken belül a kezünkben volt a kulcs is, fel is cuccolhattunk a szobánkba. Így aztán teljes nyugalommal indultunk neki az északi körnek. Igaz, hogy kicsit hosszabb lett, mint amivel számoltunk, de már nem volt ez sem gond, akkor értünk vissza, amikor jól esett.

Szóval elindultunk a tiszadorogmai komp felé, hogy ne kelljen azon aggódni, odaérünk-e a nyitvatartás alatt. Így aztán sikerült a legsimább terepen kezdeni. Bár megint volt egy kicsi út szélén tekerés, nagyon hamar elértük a gátat és pikk-pakk ott is voltunk a kompnál. Hétfő lévén alig volt rajtunk kívül biciklis, hátszél volt, szuper szakasz volt. A kompot telefonon megcsörgetve pillanatok alatt ott is volt értünk, az ára is nagyon kedvező (a szobi komphoz képest mindenképpen). A másik parton ittunk gyorsan egy hideg üdítőt és már pattantunk is újra két kerékre. Azon az oldalon is próbáltunk a gáton maradni, de ott nem volt olyan klasszul aszfaltozott, többször mutatta is a tábla, hogy kanyarodjunk le a gátról, de mi nem hagytuk magunkat. Egy-két helyen lementünk a partra is, kicsit belemártózni a vízbe, megnézni közelről, milyen az a sulyom... A gát másik oldalán egyszer egy pár őzet is sikerült megcsípnünk, fokozta az élményt. 🐾 Végül a patak parton mégis eltávolodtunk a Tiszától, csak elmentünk Borsodivánkáig. Akkorra már a gáttól is eltávolodtunk, inkább mentünk az út szélén, egy kicsit könnyebb volt így a terep, szerencsére a forgalom nem volt nagy. Poroszlónál tértünk vissza a kerékpárútra, a hullámhídon. Innen már csak a szél nehezítette a haladásunkat, "kicsit" lassabban bírtam csak haladni, de azért még vacsora előtt célba értünk. A közeli Molnár étteremben ettünk, finomat, gyors kiszolgálással.

Másnap már a tavi élményeké volt a főszerep, de mindenhova bringával mentünk. A Szabics kikötőből indulva megnéztük a Tiszavirág és a Pákász tanösvényt. Arról sehol nem olvastunk, hogy vigyünk magunkkal szúnyogriasztót, de szerencsére adtak ott a pénztárnál, hogy befújhassuk magunkat, azért ilyen meleg időben jobb lett volna, ha a táskánkban is lett volna, hogy újra fújhassuk, ha kell. Az idő ekkor már kicsit kedvezőbb volt, bent az árnyékban meg még inkább elviselhető volt a meleg, de azért még többször "túlfütöttek". A Pákász ösvény előtt természetesen gumicsizmába ugrottunk, aztán jöhetett a ladik. Utána azon kívül, hogy dagonyázhattunk kedvünkre, annyi plusz élményünk volt, hogy valami nagyobbacska állat rám hozta a frászt, akkor zajjal futott be a nádasba - és még így is alig találtuk meg, épp csak egy pillanatra láttam, egy rókára emlékeztető állatka volt -, a leírt élménypontokból sajnos nekünk semmi nem jutott. Egyetlen interaktív elem sem volt a tanösvényen. Nem tudjuk, hogy ahhoz vezetett túrát kellett volna kérni, vagy csak hétvégén működnek ezek az elemek, vagy csak ezek az elemek is elkopnak szépen, mint a padok, asztalok... mindenesetre így maradt bennünk némi hiányérzet. Ja, még egy kalandos elem, hogy nem tudtam lehúzni a gumicsizmát, ami persze már nyakig sáros volt (nekem a balos még belül is, mert beázott), így aztán a párom segítsége kellett hozzá, másképp nem ment. A Tiszavirág ösvény végén viszont beültünk egy ladikba (amihez egy árva szóval nem írják, hogy szabad/nem szabad használni), így vízközelből is megnéztük ezt a tavacskát, aztán már csak irány újra a part. Ekkor már kezdett beborulni, nem is tekertünk el, csak a Gyékényes étteremig, ami szintén jó választás volt, finom kaják, gyors, kedves kiszolgálással. Amíg itt ültünk, volt erősebb eső is, de mire végeztünk, már nem esett, mehettünk tovább. 
A madárrezervátum volt még tervben, de azt már nem ajánlották aznapra az időjárás miatt. Úgy döntöttünk, hogy akkor most jön az Ökocentrum, addig csak nem ázunk el (nagyon). Egy kis eső még jól is esett, de tényleg csak egy enyhe kis áztatás volt. Nem is tudtuk, még a GPS sem jelezte, hogy a gát felől is van bejárat (bringákra mindenhol fel voltak készülve, volt elég tároló), nem kellett eltekerni a főbejáratig. A 3d-s csomagot választottuk, bár a mozi csak kb egy óra múlva kezdődött, most teljesen jó volt így is. Még a filmnézés előtt körbejártuk az állatos részeket, ettünk egy jégkrémet, aztán élveztük a tavat a filmvásznon. Ezután néztük végig az akváriumot és mentünk fel a kilátóba. Az épület másik oldalán található pár állatkát is megcsodáltuk, aztán tekertünk is vissza a szállásra.
A tegnapi körön sok helyen murvás, kavicsos úton tudtunk csak tekerni, ha a gáton akartunk maradni. Ma mindenhova aszfaltozott szakaszon jutottunk el. 

Végül az utolsó délelőtt programja lett a madárrezervátum, vagyis inkább csónaktúrának mondanám, nagyon klassz délelőtt lett. Motorcsónakkal vitt minket Pista bácsi a Városi kikötőből a kis csatornákon, nádasokon keresztül ki a madarakig, közben rengeteget mesélt, mutatott a környék növényeiből, állataiból - elég sokan megmutatták magukat :) -, kb 3 órát voltunk a vízen. Az a nyugalom, a csend, a békés táj, igazán stresszoldó, receptre kellene felírni ilyet mindenkinek. 
Még a kiskörei hallépcső volt betervezve, előtte Abádszalókon ettünk egy gyors ebédet az "üzletsoron", ahol sikerült sulyomcsokit is vásárolni. A hallépcsőhöz is odatekertünk (egy közeli parkolóból, a szállást már reggel elhagytuk), ami szintén elég jó ötlet volt, mert így elmentünk egyik végétől a másikig, gyalog nem biztos, hogy ennyit sétáltunk volna. Olyat sajnos nem sikerült megcsípnünk, hogy pont a szemünk előtt jusson egy lépcsővel feljebb a halacska, de rengeteg halat látni, főleg a felső fokoknál. 

A kocsit a tónál első nap leparkoltuk, utolsó nap indítottuk csak be újra, mindenhova biciklivel mentünk el. Bár nem mindig haladtunk a legjobb minőségű utakon, mindenhova el lehetett érni két keréken is.