Már odafelé úton is rengeteg vadat láttunk, pedig nem az erdőben jártunk. Aztán a parkolótól két lépésnyire egész gólyasereggel találtuk magunkat szembe.
Úgy döntöttünk, hogy a kocsit Rustnál tesszük le, onnan egyből megyünk a komphoz, ne kelljen időre tekernünk a végén. Így az elejét kapkodtuk el egy kicsit, de a déli komppal már át akartunk jutni a másik partra. Nem mertünk kiülni a tetőre, le ne égjünk, de rájöttünk, jobban járunk mégis ott. Ott nem füstöl senki és szerencsére egy kicsit be is borult az ég, szóval pont jó volt nekünk.
Leszállásnál én egy kicsit lemaradtam, így aztán én hallottam, ahogy a hajós néni ajánlgat egy hátizsákot, ami fent maradt az egyik padon. Miénk volt. Mi még észre sem vettük, hogy ott hagytuk, szerencsére valaki lehozta utánunk.
A bicikliiket a személyzet rakja szépen sorban egymásra, valamit kicsit elnyomtak az egyik bringánkon, induláskor ezzel kellett kicsit vacakolni. (Ennek köszönhetően a következő kompozáskor ügyesen a végére maradtunk, nehogy megint rápakoljanak a mi biciklinkre. És akkor utolsókból az elsők lettünk leszállásnál.)
Ideális volt az időjárás, nagy lendülettel indultunk neki az északi körnek, de olyan szembeszél fújt, hogy hiába voltunk még frissek, így is eléggé lefárasztott. A másik, amire nem számítottunk: oké, hogy nem túl meredeken, de elég hosszan emelkedik sok helyen. Ez is "jólesett", főleg azután, hogy mindenhol azt írják, szinte sík terepen megy az út.
A táj gyönyörű, nem nagyon kell autók között tekerni még a településeken sem (illetve annyira nincs forgalom - legalábbis hétköznap -, hogy nem volt semmi gond a közutakon sem), az út minősége is jó volt, egyetlen bajom itt is az volt, hogy a tavat olyan ritkán lehetett látni, főleg a nyugati oldalán.
Egy helyen jégkrémre álltunk meg, a nyugati parton pedig olyan szedresbe botlottunk, amit nem lehetett kihagyni (éppen érett, jókor voltunk ott).
Kb 5 óra alatt visszaértünk a kocsihoz, kényelmesen meg lehetett így csinálni.
A többség azért elektromos bicikliken ült, vagy versenyzőnek látszott, ők hagytak ott minket. A hozzánk hasonló bringásokhoz képest elég jó tempót tudtunk hozni.
Szállásunk Sopronban volt, egy jó kis szoc. épületben, de egyébként kényelmes szoba volt, jó felszereléssel. Még egy bevásárlás volt a nap végére, aztán kerestük a másnapi programokat. Semmi jót nem ígért ugyanis az előrejelzés, nagyon úgy látszott, hogy biciklire nem kell ülni másnap.
Így aztán harmadnapra programoztuk a déli kört. Cipőmet is, esőkabátokat is bekészítettük a kosárba, bíztunk benne, hogy egyikre sem lesz szükség (de ha nem vinnénk magunkkal, akkor tuti esne az eső). Bejött végül, kiváló biciklizős időnk volt!
Ez alkalommal Fertőrákoson tettük le a kocsit, előrelátók voltunk, legurultunk a völgybe (hogy a végén ne kelljen még megmászni a dombot). ennek köszönhetően rögtön az elején megvolt az emelkedő. Nem a főút szélén mentünk, hanem teljesen forgalommentes kis utcákon, amik nem is nagyon emelkedtek. Persze az első visszakapcsolásnál sikerült ledobni a láncot, ez a nap jól kezdődött. Aztán végül csak sikerült felérni a tetőre - na, ez viszont jó meredek lett - és már gurultunk is a komphoz. Nagyon necces volt, én azt hittem, hogy pont le fogjuk késni az egyik kompot, aztán várhatunk félórát a következőre, de végül még a jegyet is simán megvettem, még akár utánunk is lettek volna felszállók, de ahogy fent már írtam, mi már figyeltünk, hogy utolsók legyünk felszálláskor.
A túloldalon az első pár km megegyezett az előző körrel, aztán most Magyarország felé vettük az irányt, így ma kétszer is biciklivel léptük át a határt. Dél felé fordulva mi a tóhoz közelebbi utat választottuk, az elején jónak tűnt a minősége, úgyhogy bele mertünk vágni és nem is bántuk meg. Így kerültünk egészen közel egyetlen egy szakaszon a tóhoz, ahol ráadásul rengeteg madarat láthattunk. Fertődig egészen könnyű volt a terep, csak a szél fújt szembe többször is, de ezt már szinte hiányoltuk volna, ha kimarad. Fertődön egy pizzára álltunk meg, aztán jöhettek a dimbes-dombos utak is. Itt egy kicsit gyakrabban álltunk meg, kellett egy kis lazítás a következő dombok előtt. Fertőrákosnál nem a szőlők között mentünk, maradtunk inkább az út szélén, ez is jó döntésnek bizonyult. A végén pedig öröm volt legurulni a kocsihoz, nem hiányzott volna ide a végére az a hosszú emelkedő.
Annak ellenére, hogy számítottunk némi esőre is, azért bekentük magunkat naptejjel, de itt-ott nem eléggé.. szóval eső nem esett, de megégni sikerült pár helyen.
Még belefért a napba a Páneurópai Piknik Emlékpark is. Körbejártuk, a végén még kávézgattunk is egyet, "piknikeztünk" a padokon, aztán egy mozival zártuk a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése