10. nap: Garda-tó

Már előre megvettük a jegyet, pontosan tudtuk, hogy 9:30-ra akarunk odaérni a libegőhöz. Azért az út egy kicsit meglepett, de szerencsére nem okozott gondot, odaértünk.

A szállásunkhoz a hegyre kell felmenni, mi eddig az egyik oldalát láttuk csak a hegynek (útnak). Annyira keskeny, kanyargós út, hogy azt gondoltuk, ez már elég durva, ennél durvább nem lehet. Aztán reggel kiderült hogy de. J A másik irányba még keskenyebb, még meredekebb és még "hajtűbb"kanyarokkal van tele az út, időnként jön egy-egy biciklis is, de jött motoros is egy kanyarban, aztán ahogy lejjebb értünk, jöttek már a kocsik is.

A libegőhöz kerestünk parkolót, sikerült pont a bejárat alatt megállni, és ekkor még szinte nem is állt sor az épület előtt, simán tekeregtünk a kordonok között, mivel a jegyünk megvolt, a pénztárig már nem is kellett elmenni. Maszkot itt is adtak annak, aki nem hozott (vagy nem ffp2-t hozott), hamar be is szállhattunk a kabinba. Mivel dugig teletömik, a középen állók nem sokat élvezhetnek a látványból, de az átszálláskor könnyen előrébb lehet  kerülni (hiszen aki utolsónak szállt be, az elsőnek száll ki, így a másik libegőn már előnyben van). Ez a libegő egyébként is érdekes, hiszen a kabin megfordul a saját tengelye körül, mire felér, úgyhogy körbe lehet csodálni a panorámát, ameddig a hegy el nem takarja).

Fent nem volt sok tervünk, tényleg csak a libegőzés volt a célunk, kicsit körülnéztünk, aztán indultunk is vissza. Ilyen korán még szinte üres volt a libegő, úgyhogy bőven nézelődhettünk.

Északra indultunk el, körbe akartuk járni a tavat. Egy-két városka épületeit jobban meg tudtuk nézni, másokat kevésbé, közben néztük a tavat, a vitorlásokat, már amikor nem alagútban voltunk éppen. A nyugati parton rengeteg az alagút és egyébként is úgy a jobb a látvány, ha a keleti partról nézzük a nyugatit. Voltak olyan paloták az út mellett, amiről nem is volt semmi leírásunk, volt olyan leírásunk, amihez meg nem találtuk az épületet, de azért nagyjából megvolt a Garda-tó élménye is. Itt már kezdtünk nagyon kimerülni, úgyhogy inkább visszamentünk a hegyre, hogy lepihenjünk, össze szedjük magunkat egy kicsit.

Este még lementünk az étterembe, egy utolsó olasz tésztára, aztán már csak eltettük magunkat holnapra.