Magyarországon is kicsit zsúfoltabb volt az autópálya, de azért lehetett haladni, Szlovéniában viszont nagyon bedugult az út Ljubljana környékén. Ott szinte meg is állt a forgalom, pedig addig egészen jól haladtunk, csak egyszer álltunk meg, még magyar benzint tankolni.
Igaziból ez a dugó is csak kb 10 percet
adott hozzá a menetidőnkhöz, de akkor elég reménytelennek tűnt, hogy kijussunk
ebből a káoszból.
Még szlovén oldalon kerestünk egy I. világháborús emlékművet Nova Goricánál, amiről nemrég olvastunk a neten. A magyarok állították az isonzói csatákban elesett katonáknak. Meg is voltak a koordináták, de úgy elszaladtunk az emlékmű mellett, mintha ott se lenne. Igaz, már a kocsiból kiszúrtuk a gyönyörű panorámát, ami onnan fentről a szemünk elé tárul. Pár méterrel az emlékmű után bekanyarodtunk a szent hegyre, onnan csodáltuk a látványt, és ott tudtunk ebédelni is egy kicsit. Aztán visszagurultunk a világháborús emlékhez, messziről csak egy rozsdás vashalomnak látszott. Megállva, minden képet megnézve, minden szöveget elolvasva azért egy picit több is van benne – de a természet látványát akkor sem tudja felülmúlni. J
Innen a visintini magyar kápolna felé
folytattuk utunkat. Nincs messze, bár közben ismét átlépünk egy határt, amit
megint csak azért lehet észrevenni, mert ki van írva (hol vannak már a gyerekkoromban megszokott határátkelők J). Itt egy kanyart sikerült
elvéteni, így a másik oldalról közelítettük meg a helyet, nem volt nehéz
megtalálni, itt még ki is írták a kereszteződéshez, hogy hol kell letérni. Most éppen felújítják a mellette a másik telket, ezt szépen
körbekerítették, ez azért kitakar valamennyit, de a kápolna így is
megközelíthető.
Beírtuk gyorsan San Michele-t is, hátha
találunk valamilyen alagutat, lövészárkot, bármit, ami nincs túl messze az autóúttól. Kidobott a gps egy
bunkert, nekünk meg több se kellett, már indultunk is. Egy temető mellett
leparkoltunk, aztán elindultunk gyalog (már itt is van egy tábla, csak mi nem
olvastuk végig J),
majd fent a bunker mellett meglepődve olvastuk, hogy ez a bunker még véletlenül
sem olyan, amilyet mi kerestünk, ez egy hidegháborús bunker. Most már ilyet is
láttunk. J
Innen már a nagy olasz emlékműhöz akartunk
eljutni Redipugliába, csak a gps szórakozott velünk, hogy nem vitt be a parkolóba, de amúgy
nem volt nehéz megtalálni. A foglianoi temető útba is esett, oda is
bekukkantottunk. Az emlékműnél most alig volt valaki, a parkolók szinte
teljesen üresek. Aztán rájöttünk, hogy a múzeum ma zárva van (hétfő van),
valószínűleg, ezért ez a nagy pangás. Mielőtt átmentünk volna az úton,
befordultunk a fegyverek, emlékkövek közé. Egy darabig abban a biztos tudatban,
hogy ezek itt az I. világháborúra emlékeztetnek. Kedves férjemnek azonban gyanús volt,
de sehol nem láttunk évszámot. A középpontban álló emlékoszlopot jártuk éppen
körbe, amikor megtalálta: 1940-1945, na ugye. Egy pillanattal később én is
találtam feliratot, pont a másik oldalon: 1915-1918. Hát, ennyi. A lenti írásokban a great war-t, vagyis a nagy háborút emlegetik, az meg az I.világháború volt.
A nagy emlékmű előtti alagutaknál ismét 1915-ös évszámot találtunk. A járatokon
körbementünk, a monumentális méreteken hüledeztünk (az autópályáról még jobban
látszott, hogy egy hegynyi magasságban végig semmi más, csak a „mauzóleum”).
Mára a hosszú utazás és ezek a világháborús helyek
voltak betervezve. Láttunk még egy-két feliratot, volt még pár magyar
vonatkozású hely a közelünkben, de mi megtaláltuk, amiket mi kerestünk, úgyhogy
tovább nem húztuk az időt, inkább indultunk tovább Bolognába.
Egy klassz kis kastély a szállodánk, jó a
hely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése