Neszmély - Komárom bringával

Tavasszal egyszer éppen hazaértünk a biciklizésből, még le sem szedtük a tetőtartót a kocsiról, amikor barátaink kerestek, hogy éppen erre járnak, bicikliznek, meglátogatnának minket. Ők meséltek akkor arról az útvonalról, amit ezúttal mi is letekertünk.

Mivel mi ősszel és hétköznap mentünk, ezért sajnos a neszmélyi komp kicsit elcsúsztatta nekünk a kezdést. Azért még így is 11 körülre odaértünk, megnéztük a kompot, aztán továbbmentünk Dunaalmásra, korai ebédnek egy lángosra gondoltunk. Szerencsére a lángossütő ősszel is és hétköznap is nyitva volt, volt mit enni, ráadásul elég jól meg is pakolták a tetejét. :) Lángos után kicsit nézelődtünk a parkban, aztán eltekertünk a komphoz. Még mindig várni kellett egy kicsit, addig szóba elegyedtünk egy motorossal is. Ő a komp után jobbra, mi meg balra indultunk. (Lehet, hogy legközelebb mi is megnézzük a másik irányt is.)

Megint úgy jártunk, hogy rögtön a legelején a jól aszfaltozott, szép úton kezdtünk, és mire kicsit elfáradtunk, addigra már nem nagyon volt más, csak a kavicsos út. Komáromig tehát elég simán eljutottunk. Egy-egy kis ivásra, illetve gyönyörködésre álltunk meg. Egyik faluban (Dunaradvány) egy szép harangos emlékművön akadt meg a szemünk, aztán egy római rom állított meg Izsánál, pont a biciklis útvonal mentén. Itt tudtuk meg azt is, hogy egy ilyen római út is létezik a Duna közvetlen közelében.

Ezután a komáromi hidak voltak csak kicsit izgalmasabbak. Egyrészt be kellett menni a városba, másrészt a hídon nincs bicikliút/biciklisáv, szóval ott már autók között/mellett kell tekerni (nem szeretem).

A magyar oldalra érve akkora lendülettel mentünk, hogy majdnem átmentünk a sínek fölött is, úgy fordultunk vissza a hídon. :) Innentől a sínek és a Duna között mentünk a gáton. Innen is kicsit más a látvány, mint a vonatból, a kocsiktól pedig itt viszonylag távol is voltunk.

 Ezen az oldalon sajnos szinte végig kavicsos a gát, talán egy helyen volt egy pici aszfalt, meg a Dunaalmás előtti szakasz, de az meg már nem a parton megy. Pedig amúgy nagyon klassz, hogy így végig a vizet követtük, nagyon szép a táj. A főúton autózva Almásfüzítőnél sosem gondoltam, hogy ilyen szépségek rejtőznek a gyárak mögött. Sajnos Füzítő után vissza kell térni az utak közelébe, itt viszont az út minősége jó végre. :) Dunaalmáson még kigurultunk a partra, itt is megnéztük az árvíz nyomait.

Szerencsére mostanában ősszel is elég sokszor van annyira jó idő, hogy elmehessünk bringázni (már csak a lakásfelújításokkal kellene elkészülnünk és akkor időnk is lenne rá). :)