Nyaralás 2024: Túrák Szlovákiában

Elsősorban augusztus 20. miatt választottunk inkább kassai szállást (későn keresgéltünk, Magyarországon akkor már minden foglalt volt), másodsorban innen is közel voltak az eredetileg tervezett célpontok, amiket aztán kiegészítettünk még újabbakkal is.

Még mindig a bringatáboros helyszínek bejárása volt az egyik program, az Áji-vízeséseknél kezdtünk. Most kocsival mentünk végig, úgyhogy még benéztünk Áj-falucskába is, hogy lássunk néhány mézeskalács házikót. Mi annyit nem kerestünk meg, mint amennyit ebben a bejegyzésben látni, de így is láttunk párat.

Még pont időben álltunk meg a parkolóban, még volt hely. (Mire visszaértünk a vízesésektől, már semmi.) Lementünk az elsőig, onnan mentünk a felsőig, végig a patakparton. Ezek a vízesések most is szépek voltak, volt víz a patakban, bár ebben a melegben ezen szinte csodálkoztunk is.

Mentünk tovább a Szádelői-völgyig. Most csak a könnyített verziót csináltuk meg: elmentünk a pihenőig, ettünk egy kicsit, aztán felmásztunk a nagy dombra, hogy felülről is rálássunk a völgyre. Kár, hogy a látványt elrontja a háttérben egy gyár, mert a természet gyönyörű. Ezen a sétán somot csipegettünk, itt már nem nagyon találtunk szedret, somot annál inkább. 

A nagy melegben ennyi elég is volt egy napra, mentünk vissza Kassára. Ismét a mexikói étteremben vacsoráztunk, aztán mentünk megint a főtérre. Most egy kicsit később értünk oda, úgyhogy már a kivilágított szökőkutat is meg tudtuk nézni. Elmentünk olyan utcákba is, amikbe előző este nem, így láttuk a zsinagógát, a Jakab-palotát, Casso (a ló) szobrát is, és még sok-sok szép épületet.

Következő napra egy nosztalgia-túrát terveztünk. Majd' 20 évvel ezelőtt a 4 gyerekkel együtt megmásztuk már a Sucha Belát, de az már olyan régen volt... Mint kiderült, elég sok mindenre nem is emlékeztem már igazán, úgyhogy jó volt frissíteni a memóriát. :) 

Odafelé úton örömmel fedeztük fel az egyik hegyoldalban a szepesi várat, ez is sok-sok évvel ezelőttről egy jó kis emlék. Most is csak azt néztük, milyen hosszú, napsütötte úton lehet elérni a várat, ha ezen az oldalon parkol le az ember...

A parkolóban, Sucha Belánál megbeszéltük, hogy jó idő van, nem kell vinni az esőkabátokat, és nekivágtunk a hegynek. Az első létrákig tudtunk menni nagyjából a saját tempónkban, ott már volt egy kis torlódás. Így aztán kicsit sem volt fárasztó ez a kiépített, létrás rész. Víz alig-alig csordogált a mederben, ha ügyesebben lépegettem volna, teljesen száraz lábbal fel lehetett volna érni. Azért a tetején már volt szuszogás, de nem volt vészes a túra. Egy magyar párral kerülgettük egymást, ők már kérdezték, hogy vajon elázunk-e, majd fent megállapították, hogy szerencsénk volt. Hát, még kb 10 percig, mert aztán leszakadt az ég. 

Mindenki húzódott be a fák alá, hogy ne ázzon, még mi várakoztunk legtovább, mert hogy ez úgyis csak egy nyári zápor lesz. Nem az volt. 10 perc, negyedóra után mi sem vártunk tovább (úgyis le voltunk már izzadva, gondoltuk, hogy ennél vizesebbek már úgysem nagyon leszünk, de lettünk), elindultunk lefelé és áztunk, áztunk. Már az úton is folyt a lábunk alatt a "patak", itt már nehéz volt, sőt egy idő után már nem is lehetett kikerülni a pocsolyákat, szó szerint bőrig áztunk (az esőkabátok meg a kocsiban pihentek). Emlékezetes lett a befejezés. :)
Szerencsére a fürdőruhás táska a kocsiban volt, átöltöztünk, és bekapcsoltuk egy kicsit a fűtést is a kocsiban. Az úton több helyen is csak a párát lehetett látni, de ahogy közeledtünk Kassa felé, úgy tűnt, hogy ott már nem lesz eső. Jött velünk, mire odaértünk, már ott is esett.

A szállodába így fürdőruhában nem mertünk (vagyis én) bemenni, ekkor bújtunk bele az esőkabátba. :)

A nagy zuhéra való tekintettel úgy gondoltuk, hogy nem megyünk messze a szállodától, a mellette található étteremig ugrunk csak le. Így esett, hogy aznap meg ázsiait vacsoráztunk. Mire befejeztük, el is állt az eső, úgyhogy elindultunk még egy kávézót is keresni. Végül csak a többedik próbálkozásunk járt sikerrel, megint a főtéren kötöttünk ki. Most még több fényben úszott a tér, mert még később jártunk arra. Minden este tele volt, élt a tér. Az esős napon a kerthelyiségek nem voltak igazán foglaltak, de már törölgették az asztalokat, várták a vendégeket.