Ez alkalommal egy hölgyet kaptunk vezetőnek, és most sokkal nagyobb létszámú volt a csoport is, ráadásul sérültek is voltak közöttünk, ők egy érdekes színfoltot jelentettek a csoportban. A múltkori tárlatvezető más dolgokat mesélt, most is hallottam sok újdonságot és még két olyan helyiségbe is bevitt minket ez a hölgy, ahol a múltkor nem jártunk. Persze tudom, most meg sok olyat nem hallottunk, amit a múltkor igen, szóval nem gond akár többször is elmenni ugyanoda, mindig lehet újat látni, hallani.
Erre a napra már csak a tapolcai Barlangfürdő volt betervezve, ott is nagyon régen jártunk már - így aztán sokszor ez is az újdonság erejével hatott. Nem tudom, hogy minden terem, medence megvolt-e már, amikor legutóbb ott jártunk, nem emlékeztünk mindre, de ez lehet, hogy csak a memóriánknak tudható be.
Mindenesetre most bent megnéztük a csillag-, a török-, a hidas termeket is, kint is beültünk a jó meleg vízbe, és már jött is a zárás ideje.
Következő napot Lillafüreden töltöttük. Itt már a parkolónál elakadtam... Azt nem láttuk, amire én régről emlékeztem, a többibe meg nem tudtunk behajtani, úgyhogy forgolódtunk párat, mire kinyitották az egyik parkolót. Naná, hogy az István-barlang felé közeledve meglett az a "régi" parkoló is, amit én kerestem...
A barlangokat még sosem néztük meg Lillafüreden, magam sem értem, miért. Most pótoltuk ezt a hiányosságot. A nagy melegben jól is esett a hideg barlang (azért kicsit felöltöztünk, meg ne fagyjunk :)). Itt is jó vezetőt kaptunk, szépeket láttunk az István-barlangban. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy nem volt vállalkozó kedvű énekes a végén, kíváncsi voltam az akusztikára, de sajna senki nem énekelt (még én sem).
Mentünk tovább a vízeséshez, közben nézegettük a kerteket is. Az Anna-barlangon gondolkodtunk, hogy bemenjünk-e, pont elindult az egyik túra, mire odaértünk. Szóval mentünk még egy kicsit lejjebb, meg a patakhoz, aztán már nem is kellett sokat várni, úgyhogy megvettük a jegyeket ehhez a barlanghoz is. Nem bántuk meg, hogy megnéztük, de itt is kicsit sok az egy vezetőre jutó ember, szóval nem mindent lehetett hallani, ha nem mentünk a vezető közelében. Itt valóban olyanokat láttunk, amilyeneket máshol még nem, mondta is a hölgy, hogy ebből a típusú barlangból világszinten is kevés van. (Sajna sok helyen látszik az emberek nyoma is, a természetes képződmények nem mindenütt maradtak meg természetes állapotukban.)
Leültünk még a bazársoron egy sült halra, aztán jöhetett a kisvonat is. Elmentünk Garadnáig, nem szálltunk le sehol, mindent csak a vonatból néztünk meg (és visszafelé is vonatoztunk).
Mielőtt beértünk volna a városba, megálltunk Csanyikban is, megnéztük az állatkertet. Próbáltam felidézni a vadasparkos időket, de nincs már róla semmilyen emlékem, szóval számomra teljesen új látnivaló volt az állatkert. Elég jól van kialakítva.
A napot a Széchenyi utcán zártuk, ez sajna nem az az igazán csábító sétáló utca. A villanyrendőrnél kimentünk egy másik utcába/parkba is, aztán vissza egy kávézóba.
Miskolc is a nosztalgia miatt volt célpont, mióta nem lakik rokon arrafelé, nem nagyon járunk arra. Annyi minden meg is változott már, hogy sokszor azt sem tudtam, hol vagyok.
Ezen a nyáron Nagybörzsönnyel zártuk a nyaralós napokat. Miskolcról autópályát elkerülve indultunk hazafelé. Azt az utat választottuk, ami részben Szlovákián vezet keresztül. Ettől az úttól csak egy lépés volt Nagybörzsöny.
Itt júniusban jártam a tantestülettel, most ezt is megnéztük kettesben is. Az árpád-kori templomot most csak kívülről kukkantottuk meg, és mivel nagyjából délben értünk oda, rögtön az étteremben kezdtünk. Most körülugrált minket a pincér, és még a kaja is nagyon finom volt.
Ebéd után a kisvonathoz mentünk, Nagyirtáspusztáig vonatoztunk. Most más vagonban ültünk, mint a múltkor, most egyébként is egy kicsit többet néztük a tájat is, egészen másokra figyeltem fel most. :)
A végállomáson körbenéztünk picit, de sokat nem lehet ott időzni. Mi visszafelé, de mindenki más az ellenkező irányba indult el gyalog. A múltkor egy eső után mentünk, akkor kicsit sárosabb volt a terep, most száraz lábbal le lehetett jönni.Már a parkoló is kiürült nagyjából, mire visszaértünk, nemcsak a nap, a nyár is szinte véget ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése