Kisebb-nagyobb kiruccanások 2026. nyár

Már itt a június közepe és mi még nem bicikliztünk idén. Most végre úgy nézett ki, hogy mehetünk. Az előrejelzés ellenére szakadt az eső szombaton reggel. Ekkor Skanzen lett a program, de másnap már nem hagytuk magunkat, akármennyire lógott is az eső lába, csak elmentünk Dunaalmásra, és bár még ott is elbizonytalanodtunk az eget kémlelve, végül nem hagytuk magunkat, bringára pattantunk. Ezt az Által-ér parti utat már megtettük egyszer Vértesszőlősig, most már ismerős tájakon tekertünk, Tatán nem is fogadtunk szót a GPS-nek, mentünk inkább a tóparton. Vértesszőlősön most nem álltunk meg. Tatabányán kicsit belefolytunk az autós forgalomba is (én nem szeretem az ilyen szakaszokat), aztán a torony alatt úgy döntöttünk, hogy itt fordulunk vissza, mert azt a szakaszt is láttuk már. Ma pont az időjárásnak köszönhetően nem volt tömeg, kényelmesen elfértünk. A városi szakaszok nem mindig, de a természet közeliek mindig nagyon bejönnek. A Dunaalmás felőli vége csodaszép ennek az útnak.

(Márciusban biciklit cseréltem. Nagyon nehezen jött össze, hogy a megrendelt bringa meg is érkezzen végre, ez is közrejátszott abban, hogy a tavaszi biciklizés kimaradjon. Egy próbakör volt csak, most már fel tudtam menni a mogyorósi dombon.)

 Voltunk a múzeumok éjszakáján is. Jó volt így Esztergomban csavarogni, hogy nem ügyet intéztünk/vásároltunk, hanem kicsit turisták voltunk. A Bazilikában kezdtünk, amit már igazán régen néztünk meg ennyire alaposan: a kupolán kezdtünk, még a csillagászok távcsöveibe is belenéztünk, aztán a kincstár, a templom és még az altemplomba is lementünk - és ott most olyan helyekre is bemehettünk, amiről korábban nem is tudtunk. Szóval nekünk nemcsak a fenti kávézó volt újdonság (amúgy már készen van régen, de mi azóta nem voltunk ott). Aztán bementünk a várba is, mindig akad valami új hely, helyiség, ami eddig nem volt nyitva, nem látogatható.. és ilyenkor kinyitják. A fősulira tényleg csak benéztünk, mert még sosem voltunk ott. A Bibliothecaval folytattuk - itt azért megint megállapítottam, hogy egy jó vezetés milyen sokat adott a látványhoz, így, csak magunkban végigsuhanni nem volt olyan élmény. A Balassa Múzeumba is bementünk, na itt most nem volt újdonság a múltkorihoz képest. Az ifjak kedvéért megnéztük Pumuklit is. 😄 És akkor célba vettük a Geodát is. Ha nem ebéd után találtuk volna ki, hogy menjünk be a múzeumok éjszakájára, talán még azt is megnéztem volna, hogy ide foglalni kellett volna. Így ezt buktuk, nem tudtunk bemenni. A végén kettészakadtunk, mi a Babits-házba gyalogoltunk fel, a fiatalok meg a Duna Múzeumot nézték még meg.

Évfordulózni mentünk Bp-re, meghívtuk a gyerkőcöket is egy ebédre. Egy olasz étteremben ünnepeltünk, aztán elmentünk az újonnan megnyitott Közlekedési Múzeumba. Ahhoz képest, hogy gyermek(korú gyermek) nem is volt velünk, eltöltöttünk itt majdnem két órát. Amibe lehetett beléptünk, benéztünk, beültünk, bementünk, és ezekből is volt bőven. ☺ Egész nagy helyen, egész sok jármű látható most. 

 
Ahányszor mamáékhoz mentünk, mindig láttuk a táblát, hogy Dég balra. Sose fért bele a programba. Most azért mentünk, mert a mamáék háza eladásra került, papírozni kellett, aztán sógornőméknél egy finom ebéd, még a mamát is meglátogattuk az otthonban és most a hazaútba beiktattuk a dégi kastélylátogatást is. Még tárlatvezetést is kértünk. Még előtte belekóstoltunk egy kicsit a parkba is, aztán egy kedves, jól felkészült hölgy vezetésével megnéztük a kastélyt. Utána elmentünk a Hollandi-házba is, és még egy kicsit gyönyörködtünk a parkban is.