Reggel összepakolásztunk és elhagytuk első szállásunkat. Versailles-ig elég nyugis volt az út a hétvégi forgalomnak köszönhetően.
Pont egy magyar autó mellett sikerült parkolnunk, volt is egy kis afférunk velük.
(D. kicsit nagyobb lendülettel esett ki az ajtón, mint ahogy tervezte, így az ő kocsijukra nyílt az ajtónk – ránk akartak fogni mindenféle horpadást, és miért kellett ilyen közel állni hozzájuk… de hát így volt felfestve a hely, nem szerelemből bújtunk beléjük. Valószínűleg ő is tudta, hogy nem okésak a vádak, mert már másodszor nem mondta el.)
Eleinte elég gyorsan haladt is a sor, ami már itt is kanyargott rendesen. Azt néztük, hogy vajon mi lehet ott oldalt, mert oda nagyon sokan bemennek… talán tudnak valami kiskaput? Megnézem már –> még szerencse. Ott vannak a pénztárak, ott lehetett jegyet venni. Itt is az automatánál próbálkoztam, annál sokkal rövidebb sor állt (és még a 10 €-sok is potyogtak a földre). Sajnos az automata nem adott olyan jegyet, amit én kerestem, de a palotára már itt is meg tudtam venni a belépőket. (A másik sorban még vagy 3 szoba előttem volt, azt nem nagyon akartam kivárni.) Visszaballagtam a családhoz, egészen sokat haladtak közben előre. (Összesen kb 1 órás volt a sorbanállásunk.)
Bent annyian voltak, hogy az első termekből még alig lehetett valamit látni a tömeg miatt. Nagyjából a tükörteremig eljutottunk, mire egy kicsit eloszlott végre a sok ember. Készült sok-sok kép, csodáltuk a palotát és valami modern műalkotásokat is (műanyag evőeszközökből készült csodákat, fazekakból készült cipellőt, madártollakkal díszített helikoptert).
A parkba újabb belépőt kell venni, és ide már a gyerekeknek is. Pazar volt a sok színes virág, a szökőkutak, labirintusok… Elsétáltunk Trianonig, meg vissza. Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, de az elég kiakasztó, hogy itt mindenért pénzt kérnek: a palotáért, a parkért, a parkban a járgányokért, a másik palotáért, és még a parkolás is bele került jópár €-ba. (Az viszont még nem jutott eszükbe, hogy a wc-ért is lehetne szedni, gondoltuk, bedobjuk nekik az ötletet. :))
Ahogy kiértünk, akkor örültünk, hogy mi ilyen korán érkeztünk. Dél körül már az a sor is az épület előtt kanyargott, ami reggel még befért a 4-5 szobába, a kasszáknál – és még utána jött a másik, sokkal hosszabb sor!
Mivel a Trianon környékén rengetegen piknikeztek a parkban, azt találtuk ki, hogy ezt mi is megtehetnénk. Oda sem lehetett csak úgy behajtani, fizetni meg már pont eleget fizettünk, ezt a bulit végül kihagytuk. Inkább irány Orleans, legfeljebb, majd egy út menti parkolóban eszünk. A gyerekek inkább álmosak voltak, mint éhesek, hamar elaludtak. Így nem is nagyon erőltettük a parkolókat, viszont egy áruházat megnéztünk. Ma már fura, hogy vasárnap ne legyen nyitva egy Auchan, vagy hasonló, pedig Franciaországban így jártunk (gyerekkorunkban még nekünk is ez volt a természetes, vasárnap nem volt bolt, tudom).
Orleansban először is nagy főzőcskézést rendeztünk, aztán úgy döntöttünk, fiatal még az idő, nézzük meg a várost. Ekkor pont elkezdett esni az eső… Minket ez sem tántoríthatott el, bementünk. Egy kicsit keringtünk, mert mindig zsákutcába jutottunk, de aztán sikerült leparkolni, és gyalogosan kezdtük róni Orleans utcácskáit. Azt a két esernyőt, amit vittünk, a fejünk fölé tartottuk, de nem is volt rá sokáig szükség, megint nem áztunk bőrig.
Megnéztük Jeanne D’arc szobrát, a katedrálist, barangoltunk egyik kis utcából a másikba, és megállapítottuk, hogy ez sokkal hangulatosabb (még így esős, borongós időben is), mint Párizs – nekünk. Sikátorok, szűk utcák, németes jellegű házak, esti élet a kávézókban, klassz volt.
Olyan sokat nem tudtunk csavarogni, hogy ránk is sötétedjen, így az esti fénynézés nem jött össze, pedig nem lehetett rossz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése