Bár már jártunk pár évvel ezelőtt ebben a csodás kisvárosban, akkor a bányát kihagytuk. Óránként indulnak a vezetett túrák, a kerítés mellett ott a parkoló is, jegyet is lehet venni a helyszínen, nem kell előre foglalni (de lehet).
A túra első lépése a beöltözés (sisak, kabát és páronként egy lámpa, de úgy láttuk, hogy a gyerekek mind kaptak lámpát, ne legyen vita :)). Aztán jött egy hosszú lépcsősor és már indulhattunk is be a mélybe.
A vezetés csak szlovák nyelven zajlott, de kaptunk egy pár oldalas magyar nyelvű tájékoztatót, amiben röviden le volt írva a legtöbb tudnivaló. Természetesen az élő vezetéssel nem kelhet versenyre, de azért sok dolgot megtudhattunk így is a szövegből (és még pár szót a szlovákból is el tudtunk csípni). Gépek, csillék, képek, szűk folyosók... és persze jó hűvös (ezekben a forró nyári napokban ez külön kincs volt). A bánya után a felszínen már nem találtunk sok érdekességet a kiállított dolgok között, talán jobb lett volna fordított sorrendben megnézni a látnivalókat, nekünk így jött össze.
Bementünk még a városba is, ettünk egy ebédet, aztán kerestük a mamutfenyőt, amit egy tavaszi kiránduláson a kollégáimmal már megnéztem. Mint kiderült, megint jól el voltam tájolva, pont ellenkező irányba indultam, szerencsére a technika két pillanat alatt segít, úgyhogy már ott is voltunk az egykori egyetem botanikus kertjében és megnéztük a csodás fát.
Az már tényleg csak egy gyors bevillanás volt, hogy Körmöcbányán még csak én jártam (szintén tavasszal a kollégákkal), innen már nincs olyan messze, nézzük meg azt is. Itt aztán bele is futottunk abba, hogy hétfőn nincs nyitva a vár, nincs nyitva a múzeum... de így is jó kirándulás volt, az az aprócska belváros Körmöcbányán is nagyon szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése