Február 25. - Antropológiai Múzeum és Cholula

Mivel csak 9-kor nyitnak a múzeumok, ehhez igazítottuk az indulást és reméltük, hogy addigra már le is megy a nagy forgalom. Hát, nem volt szerencsénk, éppen elég autó volt még az utakon. Nincs messze a szállodától a múzeum, de nekem már ez is sok volt. Az utolsó jobbra kanyarnál egy motoros jobbról került minket és holttérben volt. Szerencsére csak egy pici megingás lett belőle, nem történt semmi, de én így is nagyon megijedtem.


Az Antropológiai múzeumhoz jó parkolót találtunk, csak onnan nem mutatott egy fia nyíl sem semerre, nem tudtuk, hol lehet bemenni a múzeumba. (A bazársor felé kell elindulni, onnan már meglesz a bejárat :))

Komoly biztonsági ellenőrzés után lehet csak bemenni: a táskát tegyük le, mi menjünk át a kapun, a vizet dobjuk ki és már bent is vagyunk (a táskába bele se néznek).

Teotihuacan templomából részlet

vizek istennője

egyik Atlasz-szobor Tulából

azték terem

Tenochtitlan makettje

Nap-kő

Mexikó etnikai és kulturális sokszínűségét jelképező fa

Hatalmas épület, egész jó kiállításokkal. Itt most végignéztük Mexikó történelmét. Azért a legjobban most is az indiános, piramisos termek érdekeltek, volt belőlük jó pár. (Útikönyvünk jó segítség a múzeumhoz is, nincs mindenütt angol nyelvű felirat, de a könyv egész sok termet bemutat.)

Jó volt így, hogy láttuk az eredeti helyszínen is (pld a Teotihuacant) és itt is. A maják terme okozott egy kis csalódást, ott pont azokról a helyekről esett a legkevesebb szó, amiket mi láttunk annak idején.

Az iskolás csoportokban gyönyörködtünk itt is. Mindegyik csoport más egyenruhában, feladatlappal a kezükben mennek végig, ahogy viszik őket. Nem sokat lazsálhatnak, nem léphetnek arrébb kettőt, hogy fényképezzenek. Egyenruhák között inkább a sportos, melegítős szerkó volt a divat, de akadt olyan úttörős hatású is: lányokon fehér térdzokni, szoknya, fehér ing, kék mellény. A fiúkon természetesen nem szoknya volt, a többi stimmelt.

A következő pár órát jobb lett volna kihagyni, igazi mexikói közlekedésben volt részünk. Egy jobbos kanyart elvétettünk, valószínűleg ezért vitt el aztán azokra az utakra a GPS, amiken mentünk. Itt délelőtt, délután, délben, mindig hatalmas a dugó. Időnként beáll egy-egy kereszteződés, de a duda, az szól folyamatosan. Néha elfogynak pár percre a sávok, de ez itt senkit nem zavar, megy mindenki ahol tud. A busz megáll a pirosnál, a kedves utas akár a belső sávból sétál ki a járdára, még jobb, amikor az autópálya (vagy legalábbis gyorsabb, soksávos út) szélén teszi ki a busz, a taxi az utast. Mögötte is mindenki megáll, az utas meg kerítésen át kerülhet csak a járdára. Amúgy ez itt senkit nem zavar, ezren futnak át az autópályán is a legnagyobb forgalom között is.

Szóval, amíg a városhatárt el nem értük, én rettegtem a forgalom miatt. Utána az autópálya már kész felüdülés volt, pedig ott is volt még útépítés is.

Egy kis szünet egy boltban, de onnan már csak pár percre volt a cholulai piramis. Nagyon a kezdeteket sikerült megcsípnünk. Most jöttek rá, hogy itt egy nagy turistaközpontot lehet kialakítani, úgyhogy lesz itt szép park, hatalmas parkoló, minden, ami a turistáknak kell. Mi most még csak az éppen elkezdett átalakításokat láthattuk, de a parkolóért már így is elkérték a 40 pesot.

templom a "domb"-tetőn

piramisban

Táblával még nem állnak túl jól, a parkolótól mi toronyiránt indultunk el, így szép nagy kör után találtunk egy bejáratot, ami az építészeti emlékekhez vezetett. A kültéri piramismaradványokat lehetett körbejárni. Annak ellenére, hogy a nagy része föld alatt van, már így sem kevés a látnivaló. Körbejárva ezt a részt, már eljutottunk az alagút elejéhez is. A kutatók csináltak hosszú alagutat a piramis belsejében, ezt végig lehet járni. Azon kívül, hogy mennyire hosszú, más nagy élményt nem igazán adott, csak a falak, néha lépcsök voltak körülöttünk.

 

 

Azt mondta a bácsi, akinél a jegyet vettük, hogy az archeológiai részre, az alagútra és a múzeumra érvényes a jegyünk. A múzeumot még nem találtuk. Fent a dombtetőn van egy szép templom, biztosan ott lesz. Felmentünk, onnan a szép panorámában gyönyörködtünk (kerestük a vulkánt, a Popocatepetl-t, de túl nagy volt körülötte a pára, a teteje nem látszott), viszont múzeumnak nyoma sem volt fent (a templom ajtaján ott egy felirat, hogy ez nem a múzeum, úgyhogy mások is ott keresték valószínűleg). Már mindenfelől körüljártuk a dombot, mire meglett végre a múzeum is. Itt a piramis makettja a legjobb látvány, ez is csak egy pici múzeum, alig néhány tárgy található csak. Azért így, hogy mindent végigjártunk, itt is eltöltöttünk 1-2 órát. Itt is láttunk megint újdonságot (piramis belsejét pld), úgyhogy érdemes volt ide is eljönni.

Az utazás elég sok időt elvett a napból, már nem is maradt más hátra, csak a visszaút. Autópályán mentünk végig, nagyjából jól lehetett is haladni, tartani tudtuk a GPS által becsült érkezési időt. És amikor már csak 10 km volt hátra, akkor jött megint a dugó, ez a 10 km plusz félórát jelentett, de végül gond nélkül elértük a szállodát. Az egyik dugóban állva megszólított egy rendőrnek látszó fickó, hogy vegyük le az első ablakról a kütyüt, ott nem lehet. Kézben tarthatom, de az ablakon nem lehet. Jó, hát legyél vele boldog, addig levettük, míg el nem indult a sor, de a következő sarkon már tettük is vissza. Utána néztük, minden kocsiban ugyanott van a GPS, sőt, egy rakás kocsiban sötétítő van a sofőr melletti ablakon. Az nem gond… :)

Mire leparkoltunk, már csöpögött is az eső, úgyhogy az esti sétáról lemondtunk.
Megint lementünk a hotel éttermébe, most más kajákat kóstoltunk meg, most sem csalódtunk. Az előételhez ma zöld szószt adtak, ez is elég csípős volt. Kukoricaleves, ill. spárgaleves volt a mai választásunk, másodiknak pedig enchilada ill. fokhagymás gomba (tacoval), megint margaritáztunk.