Hiába kezdődött el már régen a tavasz, eddig mindig a kerti munkák nyertek, vagy csak pont itthon volt minden gyerkőc. Május elsején végre nem volt semmi más program, elindultunk biciklizni.
Ne legyen messze, ne legyen nehéz terep... Az Által-ér völgyre esett a választás. Mi a tömegközlekedéssel nem akartunk foglalkozni, meg egyébként is csak délután tudtunk elindulni, ezért tudtuk, hogy most nem járjuk végig, valahol vissza fogunk fordulni a kocsihoz.
Azzal kicsit sem számoltunk, hogy május elsején, amikor ráadásul végre szépen süt a nap, a fél világ kint lesz a szabadban. Úgy terveztük, hogy majd Dunaalmáson, "ott a lángossütőnél" letesszük a kocsit. Ott éppen majális volt, tehát hatalmas tömeg, tele a parkoló is. Szerencsére vele szemben még pont volt egy hely, csak biciklis autók parkoltak ott.
Pillanatok alatt ott voltunk az ér partján, helyenként kicsit erdős a táj, máshol messzire látni. Az eleje nagyon szép, madárcsicsergős környék és tényleg nincs nehézség az úton. Még a kerékpárút minősége is remek. Tatán aztán eltűnt a kerékpárút, GPS-től kértünk útbaigazítást. Azt olvastuk előre, hogy a vár körül könnyű belegabalyodni a kis utcákba, mi odáig még el sem jutottunk :). Az útmutatást követve már nem volt gond, az útvonal megvolt. A gond itt is a május elseje volt. Mindenki (apró gyerekek babakocsiban, kis biciklivel, kis motorral, nagyobbak, idősebbek, gyalogosok, rolleresek és nyilván más bringások is) pont itt volt az Öreg-tó partján. Azt a pár métert elég nehéz volt kivitelezni, amint lehetett, le is tértünk erről az útról, a főút mellett aztán megint nem zavartuk egymást a gyalogosokkal, miénk (úgy értem, bicikliseké) volt az út.
Itt is jó kis árnyas útszakasz következett, ez is kellemes szakasz volt.
Mi végül Vértesszőlősnél döntöttünk úgy, hogy most visszafordulunk, majd legközelebb innen megyünk tovább.
Visszafelé több olyan csapattal találkoztunk, akikkel odafelé is, szóval más is csak oda-vissza tekert ma egyet. Így is remek program volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése