1. nap: utazás Dániába

Dani fiunk dán egyetemre felvételizett, januárban ki is költözött. Amit tudott magával vitt, de azért akadt még bőven kivinnivaló. Tavaszra terveztük, hogy kimegyünk hozzá, meglátogatjuk, megnézzük hol él, és természetesen visszük magunkkal az itthon maradt csomagokat is.

Végül négyesben, akik most épp együtt lakunk itthon, mentünk az itthoni tavaszi szünetben Dániába.
(Amikor szerveztük, akkor Dani még úgy tudta, hogy neki nem is lesz szünete, így ahhoz nem tudtunk igazodni. Aztán már minden le volt foglalva, amikor kiderült, hogy mégis van kint is egy kis szünet, sajnos nem esett egybe a magyar szünidővel.)

A sok csomagra való tekintettel, most tetőboxot is vittünk, ezt már előző este felszereltük, teleraktuk, aztán még mentünk az ifjakért a vonathoz, ők még egy szülinapi buliba is elugrottak.
Aztán itthon újra szereltük a boxot, mert rájöttünk, hogy jobb, ha belül vannak a csavarok 😁

Reggel sikerült még a tervezettnél is korábban kocsiba ülni, úgyhogy időben tudtunk indulni.
Ez a nap csak utazással telt, a forgalom is igen csekély volt még Szlovákiában, úgyhogy én is mertem vezetni.

Sokáig párás volt, de nekünk éppen nem esett, viszont a hegyi patakok kiléptek a medrükből, úgyhogy az elmúlt napokban bőven lehetett eső. Besztercebánya után ilyet már nem tapasztaltunk, viszont kisebb esők előfordultak, illetve később egész komoly zuhét is kaptunk a nyakunkba.
Megálltunk párszor technikai szünetre, még Csehországban egy sofőrcserére és valahol egy autópálya melletti parkolóban ebédelni is (hozott kajából). Ez tetszett ezekben  a parkolókban, Csehországtól figyeltem, onnantól szinte végig voltak fedett asztalok, padok. Ha esik az eső, akkor véd, ha meg a nap süt melegen, akkor árnyékol.

A lengyel utakon nagy volt a forgalom, ott még kamionok is voltak szép számmal, aztán ahogy a berlini irányra tartottunk, onnan már megint oszlott a tömeg. (A szembejövő sáv nagyon gyakran totál tele volt, volt, hogy láttunk balesetet is, volt, hogy csak a torlódást, de még álltak is több helyen. Ilyen a mi irányunkban szerencsére nem volt.)

Minket a lengyel-német határon állított meg a srác, megnézte a rendszámunkat, aztán megkérdezte honnan hova megyünk, meg vagy két hasonló kaliberű kérdést, aztán mehettünk tovább.

Már sötétben értünk a szállásra Hamburg mellett, egy gyors vacsi után el is terültünk, jól esik végre nem ülni. ☺  A fiatalok jól választottak, az ő fürdőszobájukat már felújították, a miénk még elég retro. Itt sajnos nincs hűtő, úgyhogy a kajával még le kell szaladni a kocsihoz, ott most elég hűvös van, jó lesz hűtőnek.