Vele együtt mentünk a közeli „farmra“, amit itt amúgy úgy hívnak, hogy Gartnergarden, csak minket arra az amerikai farmra emlékeztetett, ahol annak idején vásároltunk St Louisban. A bolt területe és termékpalettája nagyobb volt, de jellegében nagyon hasonlított. Azért mentünk, mert állatsimogatójuk is van (amúgy a szálláson találtak valami reklámot a fiatalok, onnan jött az ötlet). Mi vásároltunk, így belépőt nem kellett már külön fizetnünk (bár senki nem nézte, amikor mentünk az állatokhoz). Ja, „magyar szalámit“ is kaptunk itt, nyilván megkóstoljuk. ☺
(Az árazáson kicsit meglepődtünk: darabra adták az almát, banánt, stb. 8 db-tól kicsit olcsóbb lett a darabár.)
Az állatokat sajna megint kisebb esőben tudtuk csak megcsodálni, de ettől eltekintve (meg a hidegtől), jól sikerült ez a program is. Kecskékkel kezdtük, aztán jöttek a malacok, egészen picik is voltak, még a vackukból sem bújtak elő, csak messziről lehetett őket csodálni, de a nagyobbacskák, még tartották is a hátukat a simiért (meg hát nyilván kaját is reméltek, de azt tőlünk nem kaptak - csak később találtuk meg, hova van kitéve a sok-sok doboz friss zöldekkel). Voltak még madarak is, amiket nem tudtunk pontosan beazonosítani, kacsaféle valami, és volt egy pulyka is. Ez utóbbi szépen produkálta is magát nekünk, faroktollak szétterítve, mint a pávának és még hangoskodott is. A végére a nyuszik maradtak, egészen piciktől a nagyokig, fekete és fekete-fehér cukiságok. Egyikük egyszer csak eltűnt egy lyukban, jól kialakított helyük van.
Következő programunk a Den Gamle By, vagyis skanzen, vagy óváros, ahogy olvastuk. A jegyeket már megvettük online, bár a helyszínen sem tartott volna sokáig, mert a pénztárak üresek voltak. Itt már sokszor be is mentünk beltéri kiállítást nézni, az eső is teljesen elállt, itt már jobban éreztük magunkat, mint tegnap! Az első néhány lépést még együtt tettük meg, de aztán szétszakadtunk generációkra. Mint kiderült az egyik kiállítás annyira lekötötte az ifjakat, hogy ott órákig bent voltak. A vicc csak az, hogy pár perccel utánuk mentünk be mi is ugyanoda és mégsem találkoztunk…
Mi mentünk szépen épületről épületre, nézegettük, merre lehetnek, de sehol nem találkoztunk. A térkép náluk maradt, úgyhogy mi csak mentünk, benéztünk minden olyan házba, ami az utunkba került, aztán végre sikerült elérnünk egymást. A föld alatti kiállításon még térerő sem volt. ☺
Ekkor derült ki, hogy mi már a nagyját bejártuk a területnek, az ifjak meg még el sem kezdték. Úgyhogy mi is mentünk még egy kört, benéztünk azokba az épületekbe is, amikbe első körben nem, ettünk egy sütit is, aztán már jöttek is a gyerkőcök, hogy ők is megnéztek mindent, amit szerettek volna. Nagyon jó kiállítások vannak, jó program, akár egész napra is ez a hely.
Itt szúrnám be, hogy nagyon tetszik a wc-k kialakítása. Nincsenek
külön női-férfi wc-k akárhány fülkével, hanem van pár wc, ahova az megy
be, aki éppen következik a sorban. Úgyis magára zárja az ajtót, nincs
gond, és nincsenek hosszan tekergő sorok sem a női mosdók előtt. (Később
láttunk pár helyen külön női-férfi wc-ket, de nem ez volt a jellemző a
legtöbb helyen.)
Jöhetett egy ebéd. Kerestünk a közelben valami éttermet, de sok zárva volt. Ez érdekes tapasztalat volt. Úgy láttuk, hogy vannak boltok is, amik nyitva vannak, de az éttermek zárva? Húsvét vasárnap inkább azon lepődtünk meg, hogy látunk boltot, ami nyitva van…és láttunk egy fodrászt is. Egy hamburgerező volt a közelben, ott tudtunk ebédelni.
A botanikus kert pont a szomszédságban van (az előtt tudtunk parkolni is), ingyenes is, nem hagytuk ki. Nem tartott túl hosszú ideig végignézni a növényi csodákat, de azért itt is elidőztünk egy kicsit. Ilyenkor mindig azt csodálom, hogy mekkorák is valójában a szobanövényeim.
Kimentünk még a deerparkba is, ahol szarvasokat próbáltunk simogatni, de nem nagyon hagyták magukat. Ki is van írva, hogy ne etessük őket, ennek ellenére mindegyik állat a kezünket leste… Végül egyikük megszánt minket és odajött, szinte tartotta a hátát, hogy simogassuk meg. Ez az élmény is megvolt.
A tengerhez is közelebb sétáltunk picit, de itt nagyon magas a part, nem csúszkáltunk le egészen a vízig.
Hazajöttünk egy picit szusszanni, kávézni, aztán gyalog indultunk világot látni. Az egyetem épületei, parkjai között bóklásztunk. Először a könyvtár tornyát csodáltuk meg most gyalogosan is, aztán próbáltunk bemenni valami nagyobbacska épületbe, de nyilván nem volt nyitva, úgyhogy maradt a park, ahol már bőszen készültek a csapatok egy egyetemi programra. A tavon egy kajakban gyakoroltak, mellette sörfutás, a koli előtt valami táncikálást láttunk…
Ide pedig a biciklis megjegyzést szúrom be: nem olyan régen hallottam, hogy Dániában is mennyien közlekednek biciklivel. Na, de más hallani, mint látni... Nem is férnének el az utakon, ha ez a sok ember beülne inkább autóba! Egyik szinten járda, picivel lejjebb kerékpárút (ez nem volt meg minden városban, volt, ahol csak az úttest szélén volt leválasztva egy biciklisáv), még egy picit lejjebb jött az úttest.
Azon nevettünk, hogy még egyenes és kanyarodósáv is van a bringaúton. Mi a hétvége miatt akkor még nem nagyon láttunk nagy tömeget biciklivel. (Aztán az első munkanapon szembesültünk vele. Rengetegen vannak és szépen fegyelmezetten sorakoznak egymás mögött!)
Apukáknak, bár azért anyukáknak is, van olyan bringájuk, aminek az elején hatalmas "doboz" van, ebben néha anya is ott ült a gyerkőc mellett, elektromos, nem elektromos, kis bicikli - a már önállóan közlekedő gyermekeknek -, nagy bicikli, minden megy az utakon.
Azt mondják, a tömegközlekedés viszont drága. 😕
A sziget felé sétálva azon kacagtunk, hogy ma persze senki nem megy a tegnapi kajáldánk felé, üresek a sávok, két perc alatt odaérnénk...
A szigeten is körülnéztünk kicsit. A vízisíelőket, a parti forgatagot és az itteni épületeket nézegettük.
A visszaúthoz most egy másik útvonalat választottunk, ezek hangulatos kis utcák voltak, ezek tetszettek. Mert amúgy nem mindegyik része tetszik a városnak, nem túl szépek a lakóépületek. Építészetileg. Ami pedig esztétikailag nekem döbbenet, itt nem divat a fényáteresztő függöny…
Ma jópár km-t belenyomtunk a lábainkba, jó sokat mentünk (végre jobb időben, ma nem esett egész nap), este senkit nem kell ringatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése