1. nap: biciklitúra a Káli-medencében

Ezt az utazást elterveztük még nyár végén, ősz elején, de lefoglalni nem mertük a szállást, az időjárástól tettük függővé, hogy egyáltalán elindulunk-e. Amikor már 10 napon belül voltunk és még mindig jó időt jósoltak, akkor léptünk a tettek mezejére, foglaltunk.

Őszi szünet első napján, szombaton útra keltünk. Késő délelőtt értünk Szentbékkállára, megkerestük a házikót, ahol a szállásunk volt, elfoglaltuk a helyünket, ettünk is egyet gyorsan, aztán mentünk biciklikölcsönzőt keresni. Bár előre jeleztük, hogy jönni fogunk, mikor érkezünk, hány biciklit kérünk, a kölcsönzőnél nem volt senki. Először a telefont sem vették fel, úgyhogy egy pillanatra elbizonytalanodtunk, lehet, hogy nem is fogunk tudni biciklizni? De aztán kisebb szervezés után jött egy hölgy, adott nekünk bringákat. Átvedlettünk, és nyeregbe pattantunk. Még bent a faluban tettünk egy-két fölösleges kört, de aztán csak kijutottunk végre a megfelelő útra. Ott mindjárt egy őzikében gyönyörködhettünk, előttünk szaladt át az úton. Aztán mentünk szépen hegynek fel, hegyről le, egészen Badacsonytomajig mentünk. A bazalt-templomnál készítettünk pár fotót és eldöntöttük, hogy lemegyünk egészen a partig.

35,6 km bringával

A badacsonyi kikötőben a hattyúkat, kacsákat csodáltuk és kerestük a bicikliutat. Végül az út szélén indultunk el Ábrahámhegy felé, aztán egyszer csak rábukkantunk a kerékpárútra is. Ábrahámhegynél szintén kimentünk a kikötőhöz, kíváncsiak voltunk, emlékeznek-e még a fiúk a pár évvel ezelőtti vitorlázásunkra. Itt számoltunk utána, jó pár év eltelt már azóta... Ettünk is pár falatot, hogy legyen erőnk a vissza úthoz, apa végig azzal ijesztgetett minket, hogy innen már csak emelkedni fog az út. Nekivágtunk a hegymenetnek, ami szerencsére mégsem volt annyira vészes, mint gondoltuk.

Salföldön megálltunk a kőtengernél, valamint a majorra is vetettünk egy pillantást. Bent a faluban Hollókő jutott eszembe, hangulatos kis utcán kanyarogtunk. Kékkút után földúton folytattuk, tényleg a medence szélén éreztük magunkat. Még a legkisebb is lelkesen nyilatkozott a tájról, mindannyiunknak tetszett a környék. Mindszentkállán keresztül visszaértünk Szentbékkállára, kicsit még ott is csavarogtunk, aztán le akartuk adni a bringákat. Bár ekkor állt egy autó is a ház előtt, csengetésre ismét nem jött elő senki. Újra telefon, aztán pár perces várakozás után megérkezett a hölgy, akinek le tudtuk adni a bicókat. (Utána olvastuk egy könyvben, hogy itt nem igazán jellemző, hogy sietnének, vagy idegeskednének. Ennyi ideje mindenkinek van!)

Meglepő volt számunkra a bizalom is. Sehol egy fél papírt nem kértek tőlünk, pedig kaptunk lakáskulcsot, elvittünk 5 biciklit... azt se tudták, kik vagyunk, mik vagyunk, mégis szó nélkül megkaptunk mindent. Fizetni pedig csak a végén kellett!

A nap végére még a szentbékkállai kőtengert is beiktattuk. Eszünkbe jutott az Elephant Rocks, amit úgy szerettünk, többször is megnéztünk. Hát, itt is hatalmas kövek, lehet mászkálni, ugrálni rajtuk, jól néztek ki. Hatalmas gombákat is találtunk, de csak fényképeztük őket. (A feliratok szerint sok galóca él arrafelé :) ) Már lemenőben volt a nap, így már kezdett hűvösödni, úgyhogy lassan elindultunk innen is.

Az időre végül tényleg nem lehetett panasz, egész nap csodálatos napsütés, jó meleg volt.
Még elszaladtunk a tapolcai tescoba, kenyeret kellett vennünk, aztán már csak a szálláson pihengettünk.