12. nap: Utazás Delphibe

Még egy utolsót reggeliztünk a kényelmes kéróban, összepakoltunk, és azon törtük a fejünket, mi lesz, ha nem lesznek itt most sem a háziak, hogyan fogunk mi fizetni. De amikor mentünk le a kocsihoz, minden gond megoldódott, ott ült a bácsi a lugasban. Természetesen tudták, hogy ma megyünk el, így megvárta, míg elindulunk...


Először Kefalónia dél-keleti csücskébe, Skalaba mentünk. Ott egy római kori villához sétáltunk el, ami ingyenesen megnézhető, ennek ellenére még idegenvezetést is tart egy pasi. Hogy mit mond, azt nem nagyon lehet érteni, pedig elvileg ő is angolul nyomja, de csak ilyen rendkívül fontos dolgokat értettünk meg, hogy "this person was a young man", meg amiket egyébként is elolvastunk már a neten.

Innen visszafelé sétálva meg akartunk állni a hatalmas utcai sakktáblánál, de foglalt volt. Ahogy túlmentünk rajta, ki is ürült, úgyhogy a fiúk gyorsan visszafordultak, én meg követtem volna őket, de a kalapomtól nem láttam a táblát. Szuper fejelés volt, csurgott a fejemből a vér. Egy darabka PZS sem volt éppen nálunk, úgyhogy ott álltam pár pillanatig, hogy mit fogjak a fejemre, addig szép kis tócsát kicsurgattam. Marci startolt vissza a kocsihoz, addigra találtunk egy zsepit is, utána vizet is hoztak nekem, hogy legalább a hajam ne álljon egybe... Mai kalandunk megvolt!

Még végigsétáltunk az ajándékboltokon is, fagyit is kerestünk, de azt errefelé elég drágán mérik... Mentünk tovább. Az Old Skala is benne volt a tervünkben, de az nem akadt az utunkba, úgyhogy Poros felé hagytuk el a városkát. Egy útszéli fa árnyékában ebédeltünk, és jó egy órával a komp indulása előtt megérkeztünk a kikötőhöz. Ott az útszélén leparkoltunk, hogy megnézzük a kávézókat. Rögtön az elsőbe be is ültünk, jónak látszott a kínálat is, meg az árak is. Pár perc alatt fel is vették a rendelést, ki is hozták a cuccot. Kaptunk vizet is, és a capuccino Fredonkat is, és még egy-egy muffint is, kellemes citromos aromával (nekünk ez most szülinapi torta is lett :)). És ráadásul ez volt az eddigi legolcsóbb kávézónk.

Közben ki is ment egy komp, meg megérkezett a miénk is, onnan a teraszról néztük végig az indulást is, kikötést is. Aztán úgy döntöttünk, hogy megyünk mi is, hátha apát sem várakoztatják most órákig. Mi pár perc alatt fent is voltunk a tetőn, mire elindultunk megnézni, hogy mi van apával, meg a kocsival, addigra felért ő is.

Visszafelé is egészen gyorsan eltelt a másfél óra, kicsit sajnáltuk otthagyni ezt a szigetet - ez volt eddig a legjobb hely a nyaralás alatt (pedig már a Peloponnészosz sem volt kutya)! A fiúk akartak nagyon szigetet látni, nem győztük kihúzni a választott szigeteket a listáról, mert messze volt, túl drága volt, stb, ez a sziget volt a kompromisszum, Távolságban is, árban is elérhető volt számunkra is. Nem is bántuk meg, tényleg nagyon szép és jó hely volt.
Szinte csak görög rendszámú kocsit láttunk, tehát a külföldiek inkább itt bérelnek kocsit, saját kocsival nem nagyon jönnek.

A partra érve most észak felé indultunk, Peloponnészoszt is elhagytuk. Csak egy rövid szakaszon mentünk autópályán, ami egy igazán szép hídon keresztül hozott vissza az ország északi felébe (ez nem volt egy olcsó szakasz, híddal együtt 13 € volt).

Sokáig a parton kanyarogtunk, sok szép szigetet láttunk itt is (ezek egészen aprócska szigetek voltak, egy lakóháznak látszó házzal), láttunk valamilyen ipari területet is, és esőhöz is volt szerencsénk. Csak pár csepp, épp csak összekente a szélvédőt, de eső volt.

Estére megérkeztünk Delfibe (vagy Delphibe, vagy Delphoiba - itt helyben is minden táblán máshogy írják). A főutcán van megint a szállásunk, ami szuper, nagyon jól néz ki, csak parkolni nehéz. Eléggé a világ végére mentünk el, de itt ez sem igazán távolság, picinek látszik az egész városka. A recepciós csaj itt nem adta ide a kulcsot, hanem lekísért minket a szobánkba. Igen, itt le! Hegyoldalban van a város, az utcához képest lefelé kell menni a szobákhoz. :)

Kis vacsi után elmentünk sétálni. Fagyit akartunk venni, ha már fagyitortát nem kaptunk.  Fagyit sok helyen árulnak, de nem is volt túl gazdag a választék, meg nem is annyiért adták, mint Kateriniben!
Miután elölről hátra, háturól előre, fentről le és lentről fel is megnéztünk minden lépcsős és kanyargós kis utcát (tiszta Lombard street, csak gyalogosban), visszajöttünk a hotelbe, ettünk még egy dinnyét is, és ez a nap is véget ért...