Mára azt a kastélyt terveztük be, amelyiket (azon a korábban már emlegetett csokigyáros kiránduláson) az új kollégákkal én már egyszer megnéztem. Azon a kiránduláson az volt az egyetlen olyan program, ami ért is valamit. Akkor kaptunk egy remek idegenvezetőt, élmény volt hallgatni, nagyon jó előadó volt. Akkor sajnos rohanni kellett a következő programra, úgyhogy volt aki az adventi vásárt nézte meg, és volt aki a kastélyt. Én az utóbbiakhoz tartoztam.
Ma nem volt magyar nyelvű idegenvezetés, sőt
ilyen korán még más se. Bár a parkolóban már állt egy csomó kocsi, bent úgy
tűnt, hogy mi vettük ma az első jegyeket. Ma is a kastéllyal kezdtünk és
kerestük a neten már olvasott füzetet, ami segítségünkre lesz a
tárlatvezetésben. Ha már feljutottunk a kiállításhoz, akkor végre
megtalálhatjuk a füzetet is (érdekes, hogy itt nem is ajánlottak audioguide-ot,
mi sem láttunk semmi erre utaló feliratot, aztán a kiállításon mégis ott voltak
a számok, jelek, és a végén láttunk pár visszaadott készüléket is - nem
tudjuk, hogy hol lehetett hozzájutni, pedig most már kértük volna).
Ez a füzet
nem volt az igazi. A termekben nem volt mindenütt feltüntetve, hogy hányas teremben vagyunk, ha viszont már
megvolt a terem, akkor egyik tárgyról épp csak annyit találtunk a füzetben is,
mint a falon, másikról meg kisregényeket. Ez a módi nekünk nem igazán jött be.
És sajnos a tavalyi vezető nélkül sokkal kevesebbet ért ez a kastélylátogatás.
Az viszont most volt jobb, hogy most nem rohantunk, bementünk minden olyan
ajtón, ahol valami kiállítást sejtettünk, kimentünk a kertbe, parkba, mentünk
egyik szintről a másikra, mentünk a labirintusba, aztán odaértünk az
állatkertek széléhez, ahol most valamilyen papírsárkány-találkozó volt.
Megnéztük a fehér csacsikat is, találtunk egy narancskertet, ami mögött egy
kihasználatlannak tűnő épület állt. Azért bementünk, meg azon az ajtón is, amit
messziről nem is láttunk… És akkor kiderült, hogy itt egészen az alagsorig
látható sok-sok minden, még a fűtésrendszer is. Felfelé is lehetett még menni,
bár ott egy pár lépcső után lezárták az utat. Istállót is láttunk, kecskét, lovat
simogattunk. A hintóknál is láttunk
jópofa megoldást: fel lehetett ülni a hintóra és a vetítőn nézve az
utat, hajthattuk is a hintót (pont mint a versenyautós játékok ☺).
Mire eldöntöttük, hogy a fesztiválos sátrakhoz megyünk egy hamburgerért, elég szépen rázendített az eső. Kerestünk gyorsan a közelben valamilyen éttermet, ott akartunk enni. Csak 2 km-re volt egy kis faluban, még magyarul beszélő pincérük is volt, de sajnos csak KP-t fogadtak el, abból nálunk nem volt elég, de a főbb probléma az volt, hogy vegikaját nem nagyon találtunk az étlapon.
Elmentünk inkább a másik kastélyhoz, mert oda is érvényes volt a belépőnk, és az nem is volt olyan nagy kastély (Niederweiden). Egyébként itt is magyar nyelvű füzet van segítségünkre. A legtöbb infó itt is Schlosshofról volt.
Az időjárás miatt a délutánra tervezett biciklizésről már lemondtunk, úgyhogy inkább visszajöttünk egy étterembe Mosonmagyaróvárra, még olyat is sikerült találni, ahol SZÉP-kártyával is fizethettünk. ☺ (Meg amúgy a leves is, második is finom volt, egyetlen érdekesség, hogy nem volt annyira meleg sem a leves, sem a kávé, ahogy azt általában tálalni szokták).
Rendes volt az eső, kicsit csendesett, amikor mentünk ki a kocsihoz. Mire leparkoltunk a szállás előtt, már el is állt. Bízunk benne, hogy holnapra tényleg jó idő lesz, mert holnap egész nap bringázni szeretnénk.
10. nap: Ma reggel jó hűvös volt. Már a reggelihez is
pulcsiban mentem. ☺
Ebben a szállodában reggeli kártyát adnak, csak nem értjük pontosan, hogy
hogyan. Első nap elvették, újat nem kaptunk, de a reggelinél ma is kérték.
(Azért megengedték, hogy itt együnk. ☺)
Mosonmagyaróvárt választottuk kiindulópontnak,
odáig mentünk kocsival. Az ottani hőmérséklet alapján még hosszú nadrágot is
vettem ma. Most is úgy vitt volna a GPS, hogy valami szántóföldek szélén
látható egykori nyomokon kellett volna tekerni, de ma már nem hagytuk magunkat,
inkább kimentünk az útra - mondanom sem kell, ott már úgy éreztem, mindjárt
megsülök, szóval félreálltam egy kis öltözékigazításra, meg hát jöhetett a
naptej is. (Így hirtelen nem sikerült tökéletesen a naptej felvitele - este kiderült, hogy egy szép félholdat ért a nap, amit én egyáltalán nem kentem be... szép piros lett. ☺)
Közben az is kiderült, hogy jobb, ha nem arra megyünk, úgyhogy
fordultunk is vissza.
Végül autóutak szélén jutottunk el Püskiig, ahol aztán a templom, meg a boglyák megtekintése után már a gátra mentünk fel. Itt kavicsos a gát, de elég jól járható és meglepetésünkre több helyen is árnyékos volt. Többször gurultunk le a vízhez, jó kis kenus helyeket találtunk. A zátonyi szabadstrand mellett ettünk egy lángost, aztán mentünk vissza a gátra. Vagyis a mellette lévő utat ajánlotta a GPS, de már nem bíztunk benne, inkább felmentünk újra a gátra. Onnan nézve viszont vállalhatónak tűnt a lenti út is, lementünk kipróbálni. Minőségben nagyjából mindegy volt, csak itt csendesebben gurultak a kerekek. ☺(Ez nem olyan kavicsos, mint a gát.)
Jól bírtuk mi is, meg az akkuk is, elmentünk hát Rajkáig, ott hagytuk el a Dunát és gurultunk el egészen a főútig. Innen már nem volt semmi izgi, jól kiépített kerékpárút megy végig a főút mentén (csak egy helyen volt zavaró a sok gyökér, cserébe itt volt a legtöbb árnyék ☺) Ezt a 15 km-t már gyorsan letekertük. Egyszer csak balra kellett kanyarodni, de megint úgy tűnt, hogy valami vacak útra, ráadásul nem is volt igazi kereszteződés. Most mégis úgy döntöttünk, hogy ezt a pár métert már megkockáztatjuk. És ahogy átértünk a főúton, már néztük is, hogy az meg ott a temető (annak a parkolójában állt a kocsi), és végül az út sem volt vészes.
Az időjárás nagyon jól alakult, jó meleg lett végül, a természet csodás volt végig, az utak ma mindenütt használhatóak voltak, nagyszerű nap lett ez is.
Még egy kis vásárlásra ugrottunk be egy Lidlbe (mire ezt megtaláltuk, végigmentünk az egész városon), aztán már csak itt lustálkodunk… Holnapra megint esőt mondanak, úgyhogy holnapra beltéri programot keresünk.
11. nap: Jól tippelték tegnap, ma valóban esett, ráadásul elég hűvös is volt a reggel. Ma még ettünk egy reggelit Hegyeshalomnál, ma is hiába kérték a reggeliző kártyánkat (minden reggel kérték, de csak egyet kaptunk, szóval kétszer hiába kérték)…
Megint Ausztria felé indultunk, már tudjuk, hogy arra jobbak az utak. Fertődnél tértünk vissza a magyar utakra, hát, most is csak azt tapasztaltuk, hogy itthon sokkal vacakabb.
Az időjárás miatt a sárvári fürdőt választottuk, kipróbáltuk az összes élményelemet (itt sokkal ritkábban működtek, mint Zalakaroson, szóval itt mindent csak egyszer próbáltunk). Ott is ebédeltünk, aztán Tapolcára mentünk tovább. A tóparton van a szállásunk, fantasztikus helyen vagyunk (bár a szoba elég aprócska, de hát itt úgyis csak alszunk ☺). Még itt is volt annyi időnk, hogy sétáljunk egyet a városban, szóval meg is nézünk mindent. ☺ Mentünk kicsit a főutcán, meg itt a tó körül, szóval egy csomó szobrot, meg emlékművet (világháborús, meg Gulágos pl), a Pantheont… A romokat holnapra terveztük, de itt a parkoló mellett megláttuk a kőfalakat, közelebb mentünk hát… Nem igazán maradt már más a leírások szerint. Az ablakból még gyönyörködtünk este a kivilágított tópartban is, nagyon jól néz ki…
Ha minden igaz, holnap ismét lehet biciklizni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése