BME és a Hadtörténeti Múzeum

Volt még novemberben egy olyan szabadnapunk, amikor Pestre tudtunk menni kicsit kikapcsolódni. Apánk nosztalgiázni akart egy kicsit, aztán még az is kiderült, hogy pont aznap nyílt nap is lesz, úgyhogy mentünk megnézni az egyetemet.


A főépületbe a nagy tömeg miatt nem akartunk mindnyájan bemenni, csak ketten mentek be jelentkezni és körülnézni. Családilag inkább az új épületeket akartuk megnézni. Már az nagy kihívást jelentett, hogy leparkoljunk. Hiába láttunk rengeteg üres parkolót, azok mind sorompó mögött voltak, nekünk meg nincs oda engedélyünk. Végül így is elég jól meg tudtuk közelíteni a célpontokat, csak kicsit furcsán lehetett rákanyarodni az ominózus parkolóra (lefelé koppant is a vonóhorgunk rendesen, akkora járdaszegélyen ereszkedtünk le).

Megnéztünk pár előadót, tantermet az egyikben, a másikban pedig pont volt egy kiállítás is (nem tudom már, hogy az I-ben kezdtünk, vagy a Q-ban, de ezt a két épületet jártuk nagyjából végig), így a tervezettnél még kicsit tovább is időztünk az egyetemen.

Innen pedig a múzeum felé vettük az irányt. Nagyon régen jártuk már utoljára végig a kiállítást, de tudom, hogy már akkor is bejött a fiúknak (mi más jönne be a fiúknak, mint a fegyverek? :)).
Diákkedvezmény, családi jegy, pedagógus, nyugdíjas kedvezmény, minden van - és még el sem kérték az iratainkat, hittek nekünk!

Jó kis kiállítás! A régi tárgyak, a beállított képek, a technikai lehetőségek jó arányban, szépen mutatják be a múltunkat. Nemcsak a vitrin mögötti tárgyakat lehet csodálni, videót, hanganyagot válogathatunk, a kicsikre is gondolva van olyan játék, amit ők is forgathatnak (Egy oszlop vízszintesen 3 részre elosztva - mindegyik sor külön forgatható. Mind a 4 oldalon más-más egyenruhát lehet kirakni, tehát addig kell forgatni mindegyik sort, amíg függőlegesen össze nem áll az egyenruha).

És ami a lényeg volt: vannak olyan fegyverek, amiket fel lehet emelni, meg lehet fogni, célozni lehet vele, szóval úgy igazán meg lehet nézni, "ki lehet próbálni" - igaziból nem lehet vele lőni természetesen, de már az is csúcs, hogy a szeméhez emelhet egy komoly fegyvert a gyerek. Arról nem is beszélve, amikor azt a hatalmas puskát (én sajnos pontos megnevezéseket, fajtákat nem tudok) még felemelni is művészet, de addig erőlködik, míg valahogy csak felrakja vállra!

Az udvaron is van pár ágyú, szobor és a múzeum előtt is akad egy-két ágyúcső, amit közelről is meg lehet nézegetni.

Jó kis nap volt!