Lustálkodós, kirándulós napokat is terveztünk erre a pár napra, ha már sikerült mindkettőnknek szabin lenni. A fiúknak éppen ZH-időszak van, úgyhogy csak kettecskén művelődtünk.
Pár éve már próbáltuk egyszer megnézni a Várkert Bazárban az I. világháborús kiállítást, de akkor nem tudtunk bemenni, pedig sehol semmi nem utalt rá, hogy valami oknál fogva nem lennének nyitva aznap (azóta sem tudjuk, mi történt akkor). A neten most is minden infó ugyanolyan, úgyhogy kicsit azért félve indultunk neki a látogatásnak. Szerencsére most rögtön nyílt az ajtó, adtak pedagóguskedvezményt is, kezdődhetett a nézelődés. Itt is eléggé "Új világ született", tetszett a kiállítás.
Innen a Szépművészeti Múzeumba mentünk... volna. Mélygarázsban leparkoltunk, aztán sétáltunk a múzeum felé és akkor megláttuk a sort a lépcsőn. Aznap csak délután 2-kor nyitottak, mi meg valahogy 1/4 3 körül értünk oda, de így vissza is fordultunk. Mentünk inkább a Páva utcába.
Parkolás itt is jól megoldható egy közeli parkolóházban, pedagógusjegyet itt is adtak, aztán jöhettek a sötét kiállítótermek a Holokauszt Emlékközpontban. Az első termek egyikében meg is állapítottuk, hogy így még jobban is alakult a program, hisz itt folytatódott a történelem... A Várkertben Horthynál hagytuk abba, itt meg vele kezdődött. Itt kicsit rövidebb filmeket lehet megnézni, de pár órát el lehet tölteni így is. Szépen megcsinálták, de nyomasztó (tudom, nem véletlenül).
Azt találtuk ki, hogy szombaton kb nyitásra elmegyünk ismét a Szépművészetibe, a neten olvasottak alapján nem kell feltétlenül órákig sorban állni.
Nagyon jól időzítettünk, mindössze 1-2 látogatót kellett csak megvárnunk a pénztárnál. Kombinált jegyet kértünk, hogy a fáraókat is láthassuk (bár ott pont senki nem nézte a jegyünket), így amit akartunk mindent végigjártunk. Ez a múzeum még a hagyományosabb tálalással készült, itt kevesebb interaktív elemmel találkoztunk, gyerekeknek szóló feladatlapot is csak 1 helyen láttam kirakva (és a boltban lehetett még venni a fáraókhoz), a Márvány Csarnok nagy fala jó ötlet volt, sokan próbálgatták a hieroglif írógépet is... Az épület nagyon jól néz ki. Kifelé jövet már kerülgettük a sorban állókat, de még mindig bent volt a vége is az aulában.
Hogy itt is legyen egy kis folytatás, vasárnap Komáromba mentünk, nemrég nyitották meg a Csillagerődöt. Mama sokszor mesélte, hogy a nagynénjéék ott laktak, de akkor még ő is kisgyerek volt, azóta nem lehetett bemenni látogatóként.
A helyszínen kiderült, hogy még annyira közel vagyunk a nyitáshoz, hogy még bevezető áron lehetett jegyeket venni.
A Szépművészetiből ide költöztetett gipszmásolatok egy részét és a Brigetio kiállítást megnéztük a csarnokban, aztán kimentünk a szabadba, amíg még elég ereje volt ahhoz a napnak, hogy ne fázzunk pulcsiban sem így október utolsó napján. Kint mondjuk sok minden nincs, de így is jó sétálni a falak között, "dombok" között. Próbáltunk rájönni, hogy vajon hol lehetettek a szükséglakások anno, de ez nagyon nem jött össze. Bementünk aztán még a laktanyában kiállított gipszeket is megnézni, de mi inkább az épületet vizslattuk. Ha a nyilakat követtük volna, akkor a csigalépcsőt kihagytuk volna, de mi végül azon másztunk fel a laktanya tetejére, hogy ott is tegyünk egy kört, aztán egy kávéval zártuk a látogatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése