Mivel mindkét múzeum csak 10-kor nyitott, ezért ma nem kezdtünk korán. Mentünk Daniért a kolihoz, aztán kimentünk a városból a Moesgaardhoz. Megint bebizonyosodott, hogy érdemes korán menni, a parkolókban még bőven volt hely, bent is elfértünk. Amikor végeztünk, akkor azért már tele volt minden látogatókkal.
Hatalmas épület, hatalmas kiállítás. Mi lent kezdtünk az emberiség történeténél, és vagy 3 órán át nézelődtünk. Nagyon jól kitalált, kialakított terek vannak, az első emberektől kezdve szinte napjainkig. A technika minden teremben megtalálható. Épp azt emlegettük, hogy tizenpár éve Amerikában még azt nevettük, hogy a múzeumokban régi tárgyak nincsenek is, na ma már itt is sokkal több a látványos, izgő-mozgó, színes-szagos látványelem (de azért itt még mindig akadnak régi leletek is). Élvezetes volt, még mi is kipróbáltunk sok játékot, kütyüt (a gyerekeknek készült labort is ☺).
A következő szinten időszakos kiállítás volt, most az emberi környezet volt a téma, elég spirituális alapokon, itt nem időztünk túl sokat, a termékenység szobor és Stonehenge volt talán a két minket is megérintő dolog itt.
A legfelső szinten a harcosokról szólt a tárlat. Számunkra újdonság volt, hogy nem a kronológia volt a rendezőelv, hanem párhuzamosan mutatták be a szamurájokat, a légionáriusokat, a katonákat és a szepik harcosokat: a fegyvereiket, eszközeiket, de a mentális felkészüléstől kezdve a háború pszichés hatásán át a hazatérés utáni feldolgozásig, mindent.
Közel 4 órát töltöttünk el az épületben, a rossz idő miatt most a kültéren sajnos nem nagyon lehetett körülnézni, úgyhogy visszajöttünk a szállásunkra egy ebéd erejéig. Kihasználtuk, hogy elég jó kis konyhánk is van, úgyhogy ma magunknak főztünk, egyben szusszantunk is, mielőtt a következő múzeumot is célba vettük volna.
A délutáni program az Aros volt, a művészeti múzeum. Mi belépés után rögtön lementünk a legalsó szintre, onnan másztunk egyre feljebb. Az első szinten még nagyjából együtt néztük a műalkotásokat (bár mi szinte sosem értettük, hogy ezekben mi a művészet), de a 2-3. szinten már látszott, hogy nagyon nem egyforma a tempónk. Picassoék után különváltunk, a fiatalok sokkal alaposabban körülnéztek, mint mi. Nekünk a felsőbb szinteken található természetképek, portrék jöttek jobban be. Aztán mentünk a teraszra. Az időjárás miatt a nyitott terasz sajnos zárva volt, így mi csak a szivárványos szinten mentünk körbe. Érdekes látvány a színes plexiken keresztül a város. Mivel csak mi voltunk fent, még az akusztikával is játszogattunk, elég jól visszahangzott.
Amíg az ifjak is eljutottak a végéig, addig mi még be is vásároltunk kicsit (így húsvét hétfőn), aztán már csak itthon beszélgettünk. Ez volt az utolsó közös napunk Danival, neki holnap már suli van, mi pedig megyünk tovább Dániát nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése