9. nap: hazaút

Már nagy rutinnal megy a reggeli összepakolás, indulás, még egy könnyű kis reggeli is belefér. Az esti böngészés után úgy döntöttünk, hogy mégsem kompozunk,

teszünk inkább egy kis kitérőt, nem dob sokat a menetidőn (illetve azt nem is tudjuk, hogy a kompnál mennyi idő megy el a jegyvásárlás, beszállás, kiszállásra, lehet, hogy semmivel sem hosszabb így időben). Szóval már járt úton fogunk hazautazni.

Gyönyörű napsütésben búcsúzunk Dániától, pont egy hete esős, szürke időben érkeztünk.
Szerencsére a forgalom sem nagy, bár a német részeken már többször nagyon lelassulunk, azért a szintidőt tudjuk tartani.

Egy nagyobbacska német parkolóban tankolunk is és megesszük az ebédünket is. Még egy utolsó vásárlás, aztán indulunk tovább. Innen én megyek pár órán keresztül, annyira nincs nagy forgalom, hogy ezt még én is be merem vállalni. Mondjuk a múlt heti út alapján nyugis vagyok, hogy Berlinbe nem kell majd bemenni, ehhez képest most csak megcsíptük a szélét... Csak egy olyan tumultusba kerültem, ahol féltem a sávváltástól, de ott elég volt kitenni az indexet, már be is engedtek (később az autópályán meg jól ledudáltak, nem engedtek be ☹)

Valahol út közben felfedeztük, hogy megrepedt a szélvédőnk, gőzünk nincs, hogy mikor és hol, semmit nem vettünk észre. (Vagyis még induláskor, múlt szombaton, az első órákban, még Szlovákiában kaptunk egy kavicsot a szélvédőre, de annak semmi nyomát nem láttuk egész úton.)

Egy újabb tankolásnál megint cserélünk a kormánynál, egyre sötétebb lett, egyre csökkent a forgalom, semmi izgalmas. A szlovák utakon akadt egy olyan teljesen forgalmatlan szakasz, ahol két falu között láttunk vagy 4-5 őzikét, rengeteg macskát, azt sok helyen... A szlovák szakaszon volt egy kis eltérés az odaúthoz képest, most azon az úton jöttünk, amin több települést is érintettünk (Zselízen keresztül), de késő este már nem volt forgalom, már tudtunk haladni gond nélkül.

A határokon simán átgurultunk, most sehol ránk se néztek. Hajnalban megérkeztünk.