Mi Odensébe indultunk, útközben bekanyarodtunk Fredericiába, ahol egy erődöt akartunk megtalálni. Alig, hogy elhagytuk Aarhust, kisütött a nap (mondta is Dani, hogy tudta előre, amint mi elmegyünk, újra sütni fog a nap, és majdnem igaza is lett), de nem tartott azért túl sokáig.
Erődöt sehogy nem akart nekünk behozni semmilyen GPS, úgyhogy mentünk a városka közepébe, de ott sem volt még egy huncut tábla sem. Aztán kimentünk a tengerpartra, az egy klassz partszakasz volt, ott sétáltunk egy kicsit, kagylót gyűjtöttünk (elmentünk a lőportorony mellett), aztán kocsival gurultunk a kedves kis régi házak között, mígnem megláttunk egy tornyot. Mellette a kaput. Hát, ez volt az a bizonyos erőd. Engem a monostori erődre emlékeztetett ez a látvány.
Odense következett, itt sajna csak fizetős parkolót találtunk, de legalább jó helyen.
Az Andersen múzeumban kezdtünk. Ahhoz képest, hogy milyen aprócska házban született az író, jó nagy építményt alkottak köré, hatalmas kiállítással. Ez is egy elég jól kitalált összeállítás volt. Néha nehéz volt kitalálni, hogy vajon magyarul mi lehet a címe annak a mesének, amit éppen emlegetnek, de így legalább biztosan fellapozzuk még a net lapjait is, hogy kicsit belemerüljünk Andersenbe, meg a meséibe. A könyvespolcon kint volt magyarul is egy "Andersen legszebb meséi". 😌
A belváros felé vettük az irányt, ahol egy klassz kis téren éppen egy Mc Donaldsba botlottunk, ami a fiatalok kérése volt már napok óta, úgyhogy minecraftos tasakból ettük a sült krumplit és minecraftos pohárból itták a shake-et. ☺
Néztük, hogy mi fér még bele a délutánba és legnagyobb megdöbbenésünkre, itt már 4-kor zárnak a múzeumok. Tegnap min. 2,5-3 órát voltunk bent egy múzeumban, úgyhogy ma már nem akartunk belekezdeni egyikbe sem, nem lett volna ennyi idő zárásig. Maradt a városnézés, a belváros igazán hangulatos, sok-sok régi házzal, több olyan fakeretes házikóval, ami a németekre jellemző. Elsétáltunk egy parkba is, megnéztük a seehorse-t is, hát, ez a szobor nem egy nagy durranás.
Ezután megkerestük a szállást. Ez érdekes volt. A házon egy fia felirat nincs, amúgy is kicsit olyan, mintha éppen felújítanák, nincs kerítés, nincs csengő, de be lehet jönni simán a házba, itt viszont úgy tűnik, hogy nincs senki (csak cipők, papucsok). Aztán sikerült végre előhalászni egy üzenetet, emberi nyelvre fordítani és kiderült, hogy ott vannak a kódok, a leírás, minden.
Szóval sikerült elfoglalni a szállást, aztán folytattuk a keresgélést, mi fér még bele a ma délutánba. Találtunk egy botanikus kertet, ami nyitva van, odaautóztunk. Na, ez nem olyan botanikus kert volt, mint Aarhusban, ez inkább csak egy kis park, ami valamikor tényleg szép is lehetett, de most már eléggé lepusztult. Azért mi sétáltunk egy nagyot a folyócska partján, sok-sok futóval, bringással, kutyasétáltatóval találkoztunk, elég felkapott a hely, de ez nem a botanikus kert már. Mivel ezt is végigsétáltuk, a végén a játszón mi is bolondoztunk kicsit, így végül eltöltöttük itt a délutánt, de ezt nem pont így akartuk.
Ma végül elég korán visszatértünk a szállásra, és a következő napokra tervezett látnivalókhoz kigyűjtöttünk minden nyitvatartást, belépőt, mindent, amit találtunk, hogy ezt is figyelembe vegyük a programtervezésnél. Reméljük, hogy így már jobban ki lesznek töltve a következő napok, bár végülis ez sem volt rossz, hogy ma kicsit lazább lett a vége. Szusszantunk egy nagyot.
(A fiatalok még éppen sétálni vannak, ők nem akartak ennyit szusszanni. ☺).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése