Régen közel volt és többször is jártunk erre, de most már évek óta feléje se néztünk, ezért választottuk Debrecent célpontnak. A délelőttünk nagyjából rá is ment az utazásra, pedig ahol mi jártunk pont nem is esett a hó (a hegyekben ma már több helyen is). Mi csak a szürke tájban autóztunk végig a fél országon. Az autópályán egyszer álltunk meg, amit csak azért említek meg, mert sajna ez a különleges: a wc tiszta volt (épp akkor is takarítottak, volt benne papír, folyt a víz a csapból…), szóval minden rendben volt a Gerje-pihenőhelyen. Mi most nem használtuk ki a lehetőséget, de padok, asztalok, szemetesek is vannak. ☺
Az út mellett rengeteg vadat láttunk. Volt a négyes útnak egy olyan szakasza, ahol szinte minden friss zöldben, szóval őszi vetésben, minimum 4, de több helyen 8-10 őz/szarvas is legelészett. Na, meg rengeteg ragadozó madár is volt az út mentén.
Kicsit korábban ideértünk, mint ahogy a szállást el lehetett volna foglalni, ezért a plázában kezdtünk egy könnyű kis ebéddel, meg egy kis shoppinggal. Karácsony, meg minden korábban kifelejtett tétel…
Aztán jöttünk a szállásra. Az Aquaticum megközelítése kicsit érdekes volt, mi megijedtünk a bójáktól, visszafordultunk, de hát máshol meg nem nagyon van parkoló. Szóval egy telefon után mégis jöttünk, és akkor elő is jött egy őr a bódéból, beengedett, útba igazított és bejutottunk a bejáratig. ☺ Utána a mélygarázsban parkoltunk le, ott még hely is volt és olcsóbb is.
Délután a fürdőben töltöttük az időt, végignéztük a termál- és az élményfürdő medencéit is, aztán már mehettünk is vacsorázni.
Jól lemerültünk szombaton, korán el is aludtunk, vasárnap mégis jó későn ébredtünk. ☺
A kiadós reggeli után elindultunk a Nagyerdőben sétálni. Megnéztünk pár dolgot, ami utunkba akadt ebben a remek nyirkos, szürke őszi időben ☺, de az Agóra volt az igazi cél. Először úgy gondoltuk, hogy gyerek nélkül nem nagyon kellene bemenni, de aztán csak meggyőztük magunkat, hogy jó lesz és nem is bántuk meg. 3 család volt összesen (velünk együtt) 11-12 óráig. Minden bemutatóra becsalogattak, úgyhogy már nevettünk, megint ugyanaz a közönség… Bent voltunk a mobil planetáriumban, láttunk egy előadást a humanoid robotokról, egy másikat a magyar űrkutatásról (ezen már csak ketten voltunk) is. És természetesen kipróbáltunk minden játékot is. Felnőttként is élveztük.
Még a botanikus kertet is megnéztük, de az ilyenkor nem volt az igazi. A pálmaház, a kaktuszok még csak-csak, de kültéren már nem nagyon volt megnyerő a látvány így november végén.
Aztán az egyetem klinikai központján keresztül jöttünk vissza a szállásra, megcsodáltuk (szerencsére tényleg csak látványként, nem kellett bemennünk egyik részlegbe sem) az épületeket is, szobrokat is.
Délután kihasználtuk a snack-bárt is, így már kibírtuk estig is, megint a fürdőben töltöttük a délutánt. Ebbe a napba már csak a vacsora fért bele.
Hétfőn reggeli után kiautóztunk a városba. Nem tudjuk miért, de nem működött a parkolás a plázában, szóval ma ingyen volt (sorompó nyitva volt, a fizetős automatán meg ott virított az üzemen kívül felirat).
Elsétáltunk a nagytemplomig, előtte hosszú sorokban álltak az iskolások, a téren pedig már állt és működött a koripálya, az is iskolásokkal volt tele.
A belépésnél megkérdezte a hölgy, hogy fel akarunk-e menni a kilátóba, mi nemet mondtunk (akkor még úgy terveztem, hogy majd a víztoronyba fogunk felmenni). Ezek után csak annyit mondott a pénztáros, hogy arra van. Hát, arra mentünk. Bent a diákoknak tartottak éppen előadást, nem sokat értettünk belőle, inkább nézelődtünk: a szabadságharcos kiállítást, meg a bibliásat is. Aztán láttuk az ajtón a feliratot, hogy a kiállítások felé vezet. Megnéztük az emeleten a makett-kiállítást is. Aztán úgy gondoltuk, hogy inkább vissza lemegyünk, mert a kilátóra nem fizettünk, de lent találtunk egy rajzot, ami alapján meggyőztük magunkat, hogy még mehetünk tovább, hisz a kilátó a másik toronyban van. Felmentünk a padlástérbe, onnan egy kis folyosón át a Rákóczi harangig is eljutottunk, de ott már tényleg nagyon közel volt a kilátó (azért odáig már nem mentünk fel tényleg 😊) Sehol nem találtunk arra utaló jelet, hogy a mi jegyünkkel meddig szabad menni, pedig kerestük. Nem volt sehol őr, senki nem kérte el a jegyünket. (Csak nem bírtam ki, másnap rákerestem a neten, már azon a bizonyos ajtón, amin a felirat szerint a kiállítás felé lehet továbbmenni, azon sem lett volna szabad átmennünk...)
Mi a református kollégiumot kerestük, közben megnéztük az egykori Veres-torony helyén kialakított emlékhelyet is, a templom mögött álló park szobrait is, aztán meglett a kollégium bejárata is. Itt is iskolás csoportok alkottak nagy tömeget.
A pénztárnál kiderült, hogy van kombinált jegy, ami a templomba és a kollégiumba is érvényes, csak erről odaát elfelejtettek szólni, utólag pedig nem lehet kérni kiegészítő jegyet. ☹
A pénztárban ült egy hölgy, aki ajánlotta, hogy csatlakozzunk a csoporthoz, de mi inkább más utakon jártunk. Az alsó szintet végigjártuk zavartalanul, aztán fent az oratóriumban találkoztunk a csoporttal és a törzsőrmester idegenvezetővel is. A könyvtárban viszont egy nagyon kedves hölgy volt segítségünkre. Nemcsak a tudnivalókat adta a kezünkbe, de többször is odajött hozzánk, mesélt még a kiírtakon kívül is néhány érdekességet, pl, hogy hol nyomták a szabadságharc alatt a Kossuth-bankókat.
Mindkét helyen elég jó kiállításokat láttunk, és még így felkészületlenül (most nem nagyon olvastunk előre, nem készültünk fel a városból) is találtunk néhány érdekességet.
A „kellemes” őszi hidegben elmentünk még a csonkatemplomig, aztán a Csokonai Színházig, meg a Déri Múzeumig, aztán visszaautóztunk a mélygarázsunkig. A Nagyerdőben még folytattuk a sétát, először a víztornyot akartuk megnézni, de az sajnos zárva volt (pedig még ott a táblára is az volt kiírva, hogy nyitva kellene lennie, csak a google-n volt olyan infó, hogy ma zárva). Így buktuk a kilátót is, de majd egyszer pótoljuk (vagy nem).
Az egyetem épülete éppen felújítás alatt áll, be van csomagolva, de azért így is be tudtunk menni, megnézni az aulát.
Ezután már csak a „szokásos” programot futtattuk: snack-bár, fürdő (ma sötétben mentünk ki a kültéri medencébe, de hiába kutattunk az égen, a csillagok jól elbújtak a felhők felett 😊), vacsora, lustizás. Ma egy új társassal is játszottunk egyet, aztán nézegettük, hogy mit nézzünk meg holnap.
Kedden reggel egészen későn ébredtünk, szakadó esőre. Még járt nekünk egy reggeli, aztán összepakoltunk, kiálltunk a garázsból és kicsekkoltunk a szállodából.
Elindultunk a Hortobágy felé. Pár perccel Debrecen után gyönyörű szivárványt láttunk – a teljesen szürke égen (nem látszott, csak a jobb felén egy darab az ívből). Az eső csak esett, csak esett, nem volt biztató a kezdet, sajnos a folytatás sem. Odaértünk és még azokat a helyeket is zárva találtuk, amik a net alapján nyitva kellett volna, hogy legyenek. Próbálkoztunk több helyen is, aztán feladtuk.
Kerestünk valami más programot, akár Bp-en, de amik érdekesek lettek volna számunkra, azokra már nem lehetett aznapi jegyet venni, úgyhogy elindultunk haza.
Még bementünk egy Auchanba, nagyjából meg is vagyunk a karácsonyi bevásárlással, talán már csak a kajákat kell majd megvennünk az ünnepekre.
Jó kis kiruccanás volt ez, de azért jobb max. okt. végéig nyaralgatni (Magyaro-n legalábbis). Biciklizni már nem is akaródzott ilyen hidegben, esőben, még a karácsonyi dekorációk javítottak az összhangulaton valamit.
Mindenesetre abban maradtunk, hogy legközelebb inkább tavasszal, vagy kora ősszel nyaralunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése