Mivel még mindig korábban ébredünk, mint ahogy itt elkezdődik a reggel, elég kényelmesen tudtunk készülődni, még kávéztunk is egyet a recepciónál. A kulcs leadásával nem vacakolnak, fél pillanat, úgyhogy már mehettünk is a kölcsönzőbe.
Na, ők sem vacakolnak. Ahogy beálltunk, már ott is volt egy fickó, tette fel a jelzést a kocsira, elvette a papírt, már nyomtatta is a számlát és mehettünk is. A shuttle busz pont indult, úgyhogy nagyon korán kiértünk a reptérre.
A csekkolásnál nagyon gyorsak voltunk, másoknak valahogy minden tovább tartott. Súlyt eltaláltuk, cuccunk rendben volt, már bent is voltunk a terminálban. Amennyi időnk volt, vígan végignézegettük a boltok kínálatát, begyűjtöttünk kismillió újságot, aztán leültünk olvasgatni. Mindegyik Mauiról szólt természetesen, kerestük az ajánlatokat, néznivalókat.
A kapunknál állva meg tudtuk nézni egy másik gép kipakolását is, aztán már szállhattunk is fel.
Most ablak mellett ültem, így végig követhettem a teljes utat, még gyorsan kerestünk egy térképet is, hogy melyik sziget felett repülünk még el (ez eléggé lakatlannak tűnt, talán csak egy helyen látszott település). Alighogy felszálltunk, kaptunk egy pohár innivalót és már ereszkedtünk is le.
Itt a csomag is pillanatok alatt kint volt, jöhetett az autókölcsönző. Az irodában csak egy papírt kaptunk és a lehetőséget, hogy válasszunk magunknak a small SUV-ok közül. Egy mazdát választottunk. Innen viszont úgy tudtunk csak kigurulni, hogy egy nagy sorompónál megállva egy néni leolvasta a kódjainkat, jól megnézte a kocsit, felírt mindent, aztán átengedett.
Előbb a szállásra jöttünk, hogy felmérjük a terepet. Tudni akartuk, hogy van-e hűtő, és úgy egyáltalán, miket vegyünk. Most már tudtuk, hogy a Foodland a mi boltunk, ott folytattuk a napot, ebédidő volt már.
Délutánra az IAO parkot választottuk, azt hittük, ez egy kicsit több időbe kerül majd. Csodaszép hegyek között húzódik a park, egy kis ösvényen lehet felmenni a kilátóig, és nagyjából ennyi. Időben egy kicsit több, mert tényleg leálltunk többször is gyönyörködni. ☺ Lefelé odamentünk a folyóhoz is, mások még fürödtek is benne, mi erre nem készültünk fel. Még a legutolsó parkrészen is mentünk egy kört, úgyhogy már minden növényt is megnéztünk közelről is.
Mára egy éttermes vacsorát terveztünk, úgyhogy éttermet kerestünk. Így jöttünk rá, hogy szinte minden a nyugati parton van, mi meg nem ott vagyunk. Összes reklám, összes kupon, mind Lahainára szól. Azért itt is találtunk a neten olyan éttermet, ami szóba jöhetett, odamentünk – ott rájöttünk, hogy ez is egy gyorskajálda, de a sarkon van egy rendes étterem is. Na, így ettünk ma vacsorát Marco-nál. Egyébként ez is piszok gyors volt. Itt is hoztak egy kis kenyérkét, meg vajat, mielőtt megkaptuk a vacsit - erre sem emlékeztem már igazán, de ez is így volt kb 10 éve is. ☺
Mivel még mindig elég korán volt, még nem is sötétedett, kerestünk egy közeli partot, ahol lemehetünk a tengerhez, fürdeni már nem akartunk. Ez egy kicsit másképp nézett ki, mint amiket Oahu-n láttunk, sokkal több volt a növényzet, és kicsit gondozatlanabbnak is tűnt. A panoráma viszont itt is teljesen jó volt, úgyhogy még fényképeztünk is, aztán odajött hozzánk a két pár közül az egyik (rajtunk kívül két pár volt még a parton), hogy ugye jól hallják és magyarok vagyunk! Most először találkoztunk magyarokkal, mióta úton vagyunk. Ők nászutasok és egy hosszú utazás vége nekik ez a Hawaii – ők fordított sorrendben járják be a szigeteket, mint mi.
Itt már ránk sötétedett, úgyhogy csak hazajöttünk a szállásra és tervezgettük a holnapi utunkat Hanába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése