Ma még egyszer bevonatozunk kedvenc főpályaudvarunkra, de ma már elég jól sikerült betájolni a vágányokat, vonatokat, úgyhogy ma már nem vesztünk el. Igaz, már többet nem is leszünk itt.
Már kérdése sem volt a pénztárosnak, előre mondtam, hogy Hirosima, foglalt hely (szóval helyjegy) és együtt szeretnénk ülni. Nem tudom miért, de először mindig valami későbbi járatra ajánlanak helyet. Most majdnem 3/4 órát kellett volna várni. Aztán hirtelen meglátott két helyet egy másik vonaton, így pedig kb 10 perc múlva indulhattunk is. (Amúgy a kocsiban még volt egy rakás hely, egymás mellett is.)
Hirosimában villamosra szálltunk, ez még eddig nem szerepelt a repertoárunkban. Kb úgy működik, mint Kiotóban a busz: leszálláskor kell bedobni az útiköltséget az automatába.
Majdnem a szállás előtt is van egy megálló, behoztuk a nagy csomagot, letettük és mentünk várost nézni. A Béke Emlékparkba indultunk, csak pár perc séta innen. A múzeum felőli végén értünk a parkba és egy csöppet elhűltünk. Ekkora sort még nem láttunk itt jegyre várni. Iskolás csoportok, biztosan vannak nyugdíjas csoportok is, buszokkal teli a parkoló... Gondoltuk, majd később visszanézünk, most tényleg nem vagyunk messze. Elindultunk a parkban, megnéztünk mindent, ami az utunkba akadt.
Először az áldozatok emlékhelyére mentünk be, ingyenes és szinte senki nem volt. Itt még a gyerekeknek is adnak kis feladatlapot. Már a bejáratnál is van egy óra, majd lent a kör alakú terem közepén is: a bomba robbanásának időpontját mutatja mindkettő. A teremben a falakon körben a robbanás utáni Hirosima van megörökítve. Van egy terem, ahol az ismert áldozatok láthatóak, fényképpel, vagy anélkül, lehet keresgélni is, név szerint, kor szerint, pl. A végén van egy mozi, túlélők beszámolóiból egy kis összeállítás. Ezután következett nekünk az Atombomba-dóm, mely az egyetlen megmaradt épület a környéken.
Az Orizuru Toronyba végül nem mentünk fel, csak kintről néztük körbe egy kicsit. Mentünk inkább a várba, bár első látásra itt is hatalmasnak tűnt a sor, kiderült, hogy itt haladnak szépen, nem is a várba igyekeznek, valami fesztivál volt éppen a parkban. Egy lánycsapat produkciójába mi is belehallgattunk egy picit, de aztán kerestük inkább a látnivalókat.
A szentélynél már nem volt komoly tömeg, a várba meg most akciós volt a belépő (és az volt kiírva, hogy itt nem kell levenni a cipőt 😁), mégis elfértünk, ide nem jött be a tömeg. Megnéztük a vártörténeti kiállítást, végre fel is lehetett menni egy ilyen pagodába. A tömeg pedig az ételfesztiválra érkezett (ezt már este kerestük meg, ott helyben nem találtunk ilyen feliratot - legalábbis általunk ismert nyelven). Bementünk még egy másik parkba, a Hiroshima Gate Parkba. Itt már karácsonyfát és rengeteg mikulást is találtunk, valami adventi rendezőnek egy borfesztiválja volt.
Mi inkább egy all you can eat éttermet kerestünk és találtunk. Csak sajnos nem volt foglalásunk, ezért csak a halloweenes édességsarokba tudtunk volna leülni, az viszont nem hozott lázba. Az utcai árusoknál vettünk inkább egy „rántottsajtot“ pálcikán, a végén kiderült, hogy egy darabka virsli is rejtőzik a bundában. Azért egy kis uzsinak jó volt. Reméltük, hogy a tömeg már elindult haza, mentünk vissza a parkba. Sajnos nem nyertünk, még mindig hosszan kígyózott a sor az épület előtt is. Vasárnap volt, nem volt véletlen a nagy tömeg.
Maradt a park, volt még látnivaló.
A kislány szobra, aki a bombatámadás után sok évvel lett beteg és darukat kezdett hajtogatni. A békeharang, a tűz, ami addig ég, amíg vannak atomfegyverek, az áldozatok halma... néztünk mindent, ami csak az utunkba került. Minden az atomtámadásra, az áldozatokra emlékezik, minden a békére hívja fel a figyelmet...
A múzeum előtt még mindig nagyon hosszú volt a sor. Beültünk egy kávéra, meg egy kis sütire a múzeummal szemben, de még ez sem volt elég, még mindig bőven az utcán állt a sor vége. Mára feladtuk, majd holnap reggel itt kezdünk.
Elmentünk még a Hondori bevásárlóutcába, de itt ez is kicsit más, mint a kiotói, ez nem jött be annyira. Megálltunk egy plüssárusnál, fillérekért lehetett hatalmas plüssöket venni. A kiválasztott figurát megfogtad, odavitted az eladónak, ő betette egy "nyerőgépbe", aztán pénzbedobás, gombnyomás és lehetett izgulni, hogy sikerül-e kihalászni a játékot (mindenkinek sikerült azok közül, akiket láttunk). Itt már láttam karácsonyi apróságokat is, de persze semmi olyat, amit én keresek. Olyan klassz ajándékokat kaptam annak idején a japánoktól, én is akartam venni, de sehol nem találtam, még hasonlót sem.
Kerestünk még egy élelmiszerboltot, vettünk egy kis vacsorát, és mivel már be is sötétedett, elfoglaltuk a szállást.
Ma savanyított szilvát és macadámos csokit kóstoltunk. A csoki finom volt, a szilva érdekes, de nem volt rossz.
Mazda-gyár és múzeum: mivel Mazdánk van, gondoltuk, megnézzük a gyárat, múzeumot. Egyébként ingyenes is a program. Napokkal korábban rákerestünk, hogy hol található, mivel lehet eljutni oda, stb. Akkor láttuk, hogy előre kell időpontot foglalni. Hát, 2-3 nappal előre nem volt elég. Hetekkel előre kellett volna... Így aztán ez a program kimaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése