Parlament, csokimúzeum

Daniék gépe délelőtt indult, őket kivittük a reptérre. Estére színházjegyünk volt. A kettő közti időre kerestünk programokat. A Parlamentet jól kitaláltuk, de online már nem volt jegy, ettől függetlenül úgy gondoltuk, teszünk egy próbát.

A reptéren gyors búcsút vettünk a fiataloktól, aztán még egy kis vásárlást is megcsináltunk, majd indultunk be a város közepébe. Szerencsére nem volt sehol nagy a tömeg, úgyhogy még a közelben tudtunk parkolni is, rövid séta után értünk oda a Parlamenthez. Vicces, hogy magyarul meg sem próbálkozott a pénztáros, sőt, szinte meg is lepődött, hogy mi magyarul kérünk jegyet. Még jócskán délelőtt volt, viszont a 3 órai időpont volt az első olyan, amire még tudtak adni jegyet. Na, de az sem volt jó, mert azon nem lehet a magyart választani. Szóval csak 4-re lett jegyünk. 

Így aztán benéztünk még a Kossuth téren a Szamos cukrászdába is, aminek az emeletén van egy csokimúzeum. A belépő nem is drága, sőt jár egy falat csoki is kóstolónak. A kiállítás nem túl nagy, de nem rossz. A végén egy kis filmet is megnéztünk és természetesen utána jöhet a vásárlás (ekkor azért otthagy az ember pár ezer forintot. 😋) Van egyébként élményprogramjuk is, de arra előre kellett volna jelentkezni, így most csak a látogatás volt opció.

Ebédre átsétáltunk a Westendbe, még egy kávézás is belefért, aztán vissza újra a Parlamentbe. Itt még mindig volt időnk, úgyhogy körbejártuk az ajándékboltot, ahol szintén csak és kizárólag angolul kérdezték, hogy tudnak-e segíteni - nevetve válaszoltunk angolul. 😀 Aztán eljött végre a mi időnk, az átvizsgálás előtt elhangzott több nyelven is minden tudnivaló, itt azért volt magyar is. Bent kértük az audioguide-ot, persze ebből sem volt beállítva magyarra egy sem (két másodperc alatt megcsinálták, nem volt gond, csak hát ugye azért kaptunk erre az időpontra jegyet, mert ekkor lesz magyar vezetés is). A kísérők sem szóltak semmit magyarul, tőlük is angolul köszöntünk el. 😀 Na, de nem csak erről szólt a Parlament. Már voltunk itt régebben is, akkor még nem is volt meg a látogatóközpont és akkor nem tudtunk bemenni a kupolacsarnokba. Én azóta az osztályommal jártam ott egy osztálykiránduláson, akkor már pont ugyanezt az útvonalat jártuk végig, de még így is érdekes volt újra látni, hallani mindent. Nem unalmas, mert annyira sokat nem mesélnek, de azért sok mindent meg lehet nézni. A végén a kiállításon elég hosszan időztünk még, megnéztük a maketteket, filmeket, elolvastunk szinte mindent.

Színház előtt még egy könnyű vacsi is belefért. Szép tavaszias nap volt (azért még jól esett a kabát is, nem volt túl meleg, de már sokat sütött a nap). A programok is jól sikerültek, jó nap volt.