Nyaralás 2020. - Tapolca, Káli-medence

 

A tapolcai tavas-barlang már többször szerepelt a terveink között, de még sosem jött össze. Idén már jól elterveztük, neten mindennek utánanéztünk (így pl azt is megállapítottuk, hogy a jegyet nem éri meg neten megvenni - már csak a kedvezmények érvényesítése miatt sem), és útrakeltünk.

A korábbi kísérleteink alapján  már tudtuk, hogy ha odamegyünk a barlanghoz, úgy tudunk jegyet venni, hogy majd órákkal később lesz csak érvényes. (Most is találkoztunk olyan látogatóval, akit ez meglepett és nem is tudta, mit kezdjen délben azzal a jeggyel, ami csak du. 4-re szól...) Mi már nyugodtan ültünk le ebédelni a közeli pizzériába, itt már ettünk pár évvel ezelőtt is, akkor is jó volt, most is.

Egy korábbi nyaraláskor nem volt teljes a létszám, nem látta mindegyik gyermekünk a Káli-medencét, ezért azt terveztük, hogy a barlang előtt még "futunk egy kört", de most csak kocsival. Elmentünk Salföldre, majd megfőttünk a nagy melegben, úgyhogy épp csak ránéztünk a majorra, aztán végigmentünk a falun is. A következő megállónk Kékkúton volt, természetesen a forrás vizét kellett ismét megkóstolni. Itt most is jó sokan voltak, mások nagyobb tételben is "gyűjtötték" a vizet, mi csak egy kis kóstolót vettünk magunkhoz. :)

Időnkbe belefért, úgyhogy elkanyarodtunk a Hegyestűhöz is. Most nem másztuk meg, csak a parkolóból néztük meg. Itt már kezdett cseperegni az eső, pedig a Kőtengernél ki is akartunk szállni a kocsiból...

Ez kicsit nehezen jött össze. Mire kicammogtunk a Kőtenger parkolójához, már elég erősen esett az eső. Amint kicsit alábbhagyott, kiugrottunk, körülnéztünk, de már kezdte is újra az eső. Végül sikerült annyit várni, hogy elcsendesedjen és megmásszuk kicsit a köveket is. A fiúk kipróbálták az Ingó-követ is, én ezt csak messziről szemléltem. :) Egy kisebb kört sikerült megtenni, aztán indultunk vissza Tapolcára.

Elég hamar beengedtek az aulába, ott viszont még kellett várnunk. A vírushelyzet miatt maszkban, de azért viszonylagos tömegben várakoztunk. Aztán jött a bácsi, aki beengedett, aztán rögtön el is kezdett beszélni. Az első pár mondat után még azt is csak totóztuk, hogy egyáltalán milyen nyelven beszél. Aztán eldőlt, mégis magyarul beszél, de valami borzalmas hangsúlyozással. A tudásával nem volt baj, sokat tudott, sok szakkifejezést ismert, de az előadása nem volt túl élvezetes. Arra is gyanakodtunk, hogy esetleg külföldi lehet, de ahhoz meg túl jó volt a nyelvtanja. 

Csabi már tuti, hogy járt itt osztálykiránduláson, azt mondta, 10 perc az egész barlang. Na, itt ő is meglepődött. Ez a kiállítás még nem volt akkoriban, vagy legalábbis nem volt hozzá idegenvezetés, meg film, csak a csónakázás. A mi vezetőnk még valószínűleg túlzásba is vitte a mesélést, mert a következő csoport már utolért minket, várniuk kellett, míg mi megnéztük a filmet. 
Innen már tényleg felgyorsultak az események és a tó már tényleg csak pár perc volt. Nekünk jobb lett volna, ha nem kellett volna ennyi ideig vacakolni a kiállítással, a barlang jobban bejött (bár tényleg nagyon rövid).

Az eredeti terveinkben még szerepelt egy csobbanás a Balatonban, de az eső csak szakadt, szakadt, így aztán már nem volt kedvünk balatonozni. A nap többi része így is jó volt, Balaton majd máskor.