Ez az a nyár, amit nem nagyon terveztünk. Télen ugyan törtük a fejünket, hogy hova, merre menjünk, de aztán jött a vírushelyzet és már nem is foglalkoztunk tovább a nyárral. Végül úgy alakult, hogy itthon maradtunk és csak egy napokra mozdultunk ki, azt se sokfelé.
Viszonylag hirtelen ötlet volt a Szalajka-völgy, én már megint nosztalgiázni akartam. Gyerekkoromban nem volt messze tőlünk, sokat kirándultunk arra családdal, sulival, de még a szüleim munkahelyével is (KISZ- és brigád-kirándulások keretében :) ). Hát, ez nem tegnap volt már...
Gyerekeinkkel is jártunk már arra, de idejét sem tudtuk, hogy mikor. Utólag kerestük ki a fényképeken, hogy az is az előző évezredben történt már, szóval még nem is minden gyerekünket vittük el erre a szépséges helyre.
Szabadságunk egyik napján felkerekedtünk, hegyen át, völgyön át közelítettük meg Szilvásváradot. Menet közben is olyan csodás helyeket láttunk, nagyon klassz megtapasztalni, hogy ennyi szépség rejlik kis hazánkban is.
Szilvásvárad már teljesen új volt számomra. Ahogy beértünk, kerestem én valamit abból, ami még rémlett nekem, de valahogy sehol nem találtam. Persze, azóta annyi minden épült és átalakult, hogy nem tudtam felfedezni semmi ismerős helyet a főút mentén. Hétköznap lévén parkolóhelyet nem volt nehéz találni, étteremmel már kicsit nagyobb gondban voltunk. A net sorra azt írta ki mindre, hogy zárva, úgyhogy csak elindultunk vaktában és az első olyan helyre beültünk, ami nyitva volt. :)
Teli gyomorral már könnyebb a kirándulás is, mehetünk. Na, de hol a kisvonat? Tuti nem arra indultam volna magamtól, amerre megtaláltuk az állomást. :) A vonat még a régi. :)
Fent a hegyen újabb meglepetések értek. Az a nagy tisztás sem annyira tisztás már, szép kis ligetek, padok, jól ki lett alakítva, csak hát így azt hittem, hogy még nem vagyunk ott, annál a fennsíknál, amire én emlékeztem... Innen már nincs messze a barlang sem, odáig feltétlenül elmegyünk. Ebben a dög melegben ez volt a legkellemetlenebb része a napnak, de azért kibírható volt, tényleg nem olyan hatalmas távolságról volt szó. A barlangban éppen ügyködtek valamilyen szakik, így csak a felében tudtunk mocorogni, és semmi érdekeset nem találtunk.
A Fátyol-vízesés a régi, ez még most is gyönyörű, az az erdei kiállítás viszont, amit tök jól kitaláltak és egykor biztosan jól kiviteleztek is, már elkezdett pusztulni, ez elég elkeserítő. Egy ilyen jó ötletet így veszni hagyni!
A völgyön sétálni még ilyen nagy melegben is kellemes. Megnéztünk minden vizet, növényt, őzet, szarvast, vettünk egy fagyit is, aztán szépen el is telt a délután.
A Szalajka-völgy még most is egy kellemes program, nem okozott csalódást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése