Zemplén 1.

 

Ez a nyár egy különös nyár lett. Három egyetemistánk szinte egész nyáron gyakorlaton, a legifjabb egyetemistánk pedig a barátaival pályázott és nyert, így ő velük ment el nyaralni. A családi nyaralásra idő sem nagyon jutott. Végül az utolsó augusztusi hétvégék egyikére sikerült mindenkinek szabaddá tennie magát és ez a két nap jelentette a közös nyaralást.

Amióta lecseréltük az autónkat, még egyszer sem fordult elő, hogy hosszabb útra mindannyian együtt mentünk volna, most először lett kevés az 5 ülés a közel egy év alatt. Mivel eléggé utolsó percekben szervezkedtünk, az autókölcsönzés nem úgy nézett ki, hogy kitől és milyen kisbuszt szeretnénk bérelni, hanem hogy ki tud még egyáltalán bármilyen autót adni nekünk arra a hétvégére. Szerencsére még sikerült egyet lefoglalnunk. Egyik hátránya az lett, hogy így nem tudtunk egy kocsival menni, másik pedig, hogy szombaton 9-kor vehettük csak át, pedig mi ilyenkor már 8 körül indulni szoktunk. A fiúk nem reklamáltak, aludtak...

Ketten mentünk szombaton reggel a kocsiért, az is kicsit tovább tartott, mint ahogy gondoltuk, több volt az adminisztráció, mint amire számítottunk, de ennyi belefért. Az autópályáig egymás mögött tudtunk menni (volt egy szingli-kocsink, meg egy párok kocsija :) ), de az autópályán a saját autónk kicsit jobban ment, úgyhogy lemaradtunk a bérelt autóval. A tiszadobi kastélynál találkoztunk.

Itt egy gyors kis ebéddel kezdtünk (ezt még a hozott elemózsiából), aztán indultunk be a kastélyba. Csak sehogy nem találtuk, hogy hol lehet bemenni. A bejáratnak látszó ajtó zárva van, de hiába kerültük meg az épületet, sehol nem volt nyitva egyetlen ajtó sem. Aztán a neten néztük meg, hogy felújítás miatt zárva. Most néztem meg újra, fel is írtam az árakat magamnak, ez az infó (felújítás miatt zárva) viszont nem volt meg nekem, és ott a helyszínen is csak a parkra vonatkozó feliratokkal találkoztunk. A kastélyt így most csak kívülről tudtuk megnézni, de a "gyerekek" beszaladtak a labirintusba is, aztán a játszóteret is birtokba vették. Valószínűleg jobban szórakoztak, mint a kicsik.

Innen a szállásra mentünk, mert úgy saccoltuk, hogy a programunkkal csak este fogunk végezni, ne sötétben kelljen keresgélnünk a helyet, a kulcsokat, stb. Jól is tettük, mert a házat sem volt egyszerű megtalálni. Bár a GPS mondta, hogy megérkeztünk, egy huncut utcatáblát sem láttunk azzal a névvel, amit mi kerestünk. Előbb vettük észre a háznak a nevét kiírva, mint ahogy az utcákat sikerült volna beazonosítani. Volt ugyan kódunk, amit be kellett írnunk, csak nem találtuk meg, hogy hova... aztán kihúztuk a kaput, s lám, kinyílt. Újabb keresgélés után végül megtaláltuk a kulcsokat rejtő dobozokat, ezeket sötétben biztosan nem csak pár percig keresgéltük volna. Nagyon klassz házat sikerült foglalnunk, még így az utolsó pillanatban is. 

A következő napirendi pont Boldogkőváralja volt. Nagyon él a vár, nagyon jó gazdája van. Elkezdtük körbejárni, aztán megálltunk nézni a lovagokat. Mi nem sokat hallgattunk belőlük, de sokan állták/ülték őket körbe, jó kis előadást csináltak. A termekben kedves udvarhölgyekkel találkoztunk, kézimunkáztak, ügyeskedtek. Jó volt a fegyvertapogatós terem is, készült is pár bolondozós fotó. Minden termet, helyet végigjártunk, megnéztünk, sok dolgot kipróbáltunk, nekünk bejött ez a vár.

A hazafelé úton megálltunk vacsorázni, egy burgerezőben. Éppen nagyon leterheltek voltak, bár mi még nagyjából időben érkeztünk, nekünk még nem kellett túl sokat várnunk, az utánunk jövőknek már előre szólt a srác, hogy nem fogja tudni hamar kihozni a kaját. Bőséges adag is volt, finom is volt, jó volt. 

Este összegyűltünk a konyhában és megnéztük a házban talált kártyajátékokat. Egyik sem jött be nekünk, vagy ami bejött volna, ahhoz túl sokan voltunk, így végül a garticphone-nal játszottunk és hatalmasakat nevettünk. 

Bár nem minden a terveink szerint alakult, végül nagyon klassz nap lett.