Szóval reggel felraktunk két bringát a tetőre, irány Fehérvár. Danit épp csak kiraktuk a cuccaival, aztán mentünk is a Lidl parkolójába, onnan indultunk együtt Bodajk felé. Míg mi várakoztunk, megállt mellettünk egy autó (május elsején nem volt nagy tömeg a parkolóban 😃), abban kért segítséget a hölgy, hogy autópályát elkerülve eljuthasson Szántódra, nem tudta, hol lehet ezt beállítani a GPS-en. Mindig minket találnak meg ilyen jó kérésekkel (szerencsére többnyire sikerrel).
Ezt az útvonalat néztük ki. Nem volt rossz választás, egyedül a szél volt mára a nehezítés.
Az első kanyart csak utolsó percben vettük észre, nem is nagyon néztük a térképet, az meg nem szólt... Azért még pont jók voltunk, a lámpa is épp zöldre váltott és már rá is fordultunk az Iszkaszentgyörgyre vezető útra. Az elején még kicsit sokan voltunk, a gyalogosok között cikáztunk, de aztán jött az a szakasz, ahol se gyalogos, se autó, ráadásul hátszél volt és gyönyörű napsütés. Ez a rész nagyon tetszett.
Iszkaszentgyörgyön most letértünk az útvonalról, először a templomhoz kanyarodtunk oda. Ha már ott jártunk, megnéztük a mögötte található bringapályát is, míg én kattintottam pár képet, a fiúk tesztelték a pályát. Aztán tovább gurultunk a kastélyhoz. Mi szépen felcipeltük a lépcsőn a bicikliket, előbb csak közelebb mentünk a totál romos épülethez, de aztán láttuk, hogy a belső kapu másik oldalán kicsit jobb állapotú az épület is, meg ott lehet menni bringával is, úgyhogy felpattantunk ismét, és két keréken néztünk kicsit körbe. Kifelé már a nagy kapun jöttünk ki, nem kellett lépcsőzni. 😁
Visszatértünk a túra útvonalára, itt már sajnos az autóút szélén tekertünk, de tényleg viszonylag kisforgalmú utakon mentünk. Kincsesbányának épp csak a szélén mentünk el, Fehérvárcsurgót odafelé nem nagyon nézegettük, úgyhogy hamar oda is értünk Bodajkra. Mivel még volt egy kis időnk az ebédig, gondoltuk, megnézzük a bodajki tavat. Pont az étterem mögött volt és elég gyorsan megnéztük. 😑
Az étteremnek sajna nincs biciklis parkolója, a külső asztalok mind tele voltak, de persze bentről is rá lehetett látni a biciklikre. Az ételekkel nem volt gond, azok jók voltak, de az egyszem pincér nem győzte a forgalmat. Már az üdítőnkre is hosszú perceket kellett várni, a kaja sem jött túl gyorsan, a kávét viszont hiába kértük, fél óra alatt sem ért oda, úgyhogy azt kihagytuk (itt legalábbis).
Visszafelé a főút szélén indultunk el, így ránéztünk a bodajki kastélyra is, de nem mentünk közelebb hozzá. Fehérvárcsurgón megálltunk egy fagyira, aztán megkerestük a kastélyt is. Daninak őzeket is sikerült látnia a parkban, úgyhogy mentünk is az erdősebb irányba, hátha mi is látjuk őket, de "csak" a tópartra értünk oda. Ez a látvány is megérte, őzek nélkül is. Klassz kis park veszi körül a kastélyt, most minden szép zöld, virágos volt.
Bár odafelé azt hallgattam végig, hogy visszafelé jön majd az összes emelkedő, meg kapjuk majd szembe a szelet is, azt már az ebédnél láttuk gps-en, hogy az emelkedők kb fele megvolt. A szél sajnos tényleg szembe fújt, hiába mentünk akár enyhe lejtőn is, nem volt igazán érezhető. Szóval nem értünk gyorsan vissza Fehérvárra, de rosszabbra számítottam.
Az utolsó kereszteződésben benéztünk az étterembe, van-e jeges kávéjuk. Volt. Úgyhogy ettünk egy kis desszertet, ittunk egy kávét, aztán már csak elgurultunk a kocsihoz. Dani még tekert pár percet, hogy hazaérjen, mi meg autókáztunk még egy órát. hogy mi is hazaérjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése