Most már volt nálunk minden, még naptej is, megint a szokásosnál jobb volt az idő, szinte nyár volt április elején. Az elején kb pont azon az útvonalon tekertünk felfelé, ahol pár héttel ezelőtt kocsival jöttünk lefelé, amikor a barátainkkal megnéztük a vitányi várat, szóval itt éppen út szélén lehetett csak bringázni.
Vértessomlón viszont letértünk, sőt el is kanyarodtunk a kocsiúttól, egy szép kis tavat kerültünk meg, aztán sajnos visszatértünk a főútra. Várgesztes most nem látogatható, úgyhogy nem is mentünk el odáig, hanem áttekertünk árkon, bokron. Ez is gyönyörű szakasz volt, itt egy lovastanya mellett mentünk el. Emiatt azt hittem először, hogy a távolban is lovakat látok, de arról a csapatról kiderült, hogy szarvasok, őket nem is tudtunk annyira megközelíteni. Itt egyébként nem volt aszfaltozott út, tényleg hol a mezőn, hol az erdőben tekertünk, murvás, kicsit (néhol nagyon) gödrös utakon, de tényleg a természet lágy ölén tekeregtünk és ott éppen senkivel nem is találkoztunk, rajtunk kívül senki nem biciklizett aznap arra (hétköznap volt). Mielőtt kimentünk volna újra az út szélére, megálltunk egy ebédre, aztán gurultunk tovább.
Majkon megcsodáltuk az előző ott létünk óta épített látogatóközpontot, aztán a tavat, aztán akartunk enni egy fagyit is, de sajna technikai okok miatt nem tudott adni a fagyis. Ha itt elkanyarodtunk volna a tó után jobbra, akkor kicsit rövidebb lett volna a táv, de akkor kimaradt volna a tényleg igazán szántóföldes élmény. A tábla jelezte, hogy egyenesen van a kerékpárút, de a google azt mondta, menjünk jobbra, mi pedig mentünk. Még traktor se járhat arra gyakran, mert elég nagy volt a fű a keréknyomokon is, de így is lehetett haladni (bár ebben nem hittem első látásra 😉). És itt is voltak őzek, csak ők a bokrok másik oldalán. Időnként újra rendes kerékpárúton haladtunk, még biciklis látnivalók is akadtak az út mellett, sőt, egész biciklis csoportokkal is találkoztunk néha.
A fagyi Kecskéden jött össze, ez sem maradt ki! Kecskéden is, Környén is a tó mellett haladtunk, nem győztük csodálni a tavaszi tájat, nagyon szép volt és szuper időnk is volt hozzá. Aztán jött az Erőmű-tó. Hát, ez már érdekesebb látvány volt. 😜
És már vissza is értünk Tatabányára!
Itthon még épp csak leszedtük a bicikliket a tetőről, amikor csörgött a telefon: ezúttal másik barátok kerestek, hogy beugranának meglátogatni, pont itt bicikliztek a környéken. 😎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése