Ma a piramisoknál kezdtünk, Gízában. Egy útitárs mondta még reggel, hogy ő nem fog bejönni, mert klausztrofóbiája van. Sikerült rábeszélnünk, hogy jöjjön ő is, meg fogja bánni, ha kihagyja. Eldöntötte, hogy bejön, erre bankkártya gondja volt. Szerencsére, volt segítség a csapatban, meg tudta venni a jegyet. ☺(És nem bánta meg, hogy bejött. Sőt! Annyira nem is volt vészes, azt mondta.)
Az előcsarnokban megnéztük a maketteket, aztán buszra szálltunk. Az első megállónál rögtön le is szálltunk és csináltuk a képeket ezerrel a piramisokról - akkora pára (és hűvös) volt még, hogy alig látszik a piramis a képeken. ☺
A következő busszal elmentünk az átszállóig, ott a következő busszal már a nagy piramisig mentünk. Itt is elmondott néhány dolgot Szofi, aztán elindultunk. És irtó jó érzés volt, hogy bent vagyunk egy piramisban, ami már több ezer éve áll, és még mindig ilyen jó állapotban van… Amúgy nem egy nagy látvány, ez inkább az érzés miatt volt nagy élmény. Pár perc volt csak az egész, már jöttünk is vissza (és azt figyeltem, hogy visszaúton a nők többnyire tolattak, a férfiak bátran mentek arccal előre ☺). Fényképezkedés után ismét buszra szálltunk és most a szfinx felé indultunk. Itt már kicsit jobbak voltak a fényviszonyok, de csak az egyik oldalról tudtunk fényképezni (a másik oldalt a buszból tudtuk volna, de mi pont a busz jobb oldalán ültünk - a szfinx meg természetesen a bal oldalon volt).
Azt hittem, hogy csak mosdóba megyünk, de amikor megtorpantam az ajtó előtt, akkor engem is betessékelt Szofi. Nem igazán értettem, én korábban nem hallottam, hogy a parfümériába indultunk. Ott már magyarul igazította útba a boltos a csapatot, hogy merre van a mosdó. És utána magyarul tartott nekünk egy nagyon jópofa előadást. Csak egy pár illatot mutattak be, de elmondott néhány általános tudnivalót az esszenciákról, parfümökről, illóolajokról, pikáns részekkel fűszerezve (hova kell csepegtetni az illatokat ☺). Lehetett kérni más illatokból is mintát, mi a bemutatottak közül választottunk. Mondta a fickó, hogy bármilyen pénzt elfogadnak. Ernő megkérdezte, hogy forintot is? Erre rögtön rávágta, hogy "nem beszél magyar". ☺ Jaj, és kávé-tea kóstoló is volt. Hibiszkuszteát mindenki kapott, kávét és "sima" teát, aki kért. Mi úgy kértünk, hogy legyen egy kávénk is, meg egy teánk is. Nekem a kávé túl erős volt, de Ernőnek nem, neki ízlett. A tea mentalevéllel volt díszítve, íze is eléggé mentás volt, finom volt.
Itt volt a téren egy patika is, úgyhogy itt vettük meg a fontos egyiptomi gyógyszert, hogy távol tartson minden bajt. ☺ Nekem még ragtapaszra is szükségem volt, a sok éve használt szandál feltörte a lábamat, és mi otthon felejtettük a tapaszokat. Itt nem dobozban kaptam, csak egy "levéllel".
Most már a mi buszunkba pattantunk és mentünk a papiruszüzembe. A bemutató itt max 5 perc volt, megnéztük a papirusznövényt, és a feldolgozás lépéseit mutatták be, de tényleg csak bemutatták - egy-két szelet, egy-két darabka egymásra rakva és már ment is a présbe a minta. Ezután bementünk egy terembe, ahol a papiruszképek voltak és megnéztük, hogy milyen, amikor lámpafényben látjuk és milyen, amikor sötétben. Utána természetesen lehetett rendelni képeket, még a saját nevedet is ráírták, ha kérted. Azért egy könyvjelzőt vettünk mi is, nehogy már papirusz nélkül menjünk haza. ☺
És jött a szép új nagy múzeum. Hát, ez tényleg hatalmas. Igaz, hogy a múzeum egy elég kis részét foglalja el. ☺ Itt a lebegő obeliszk volt az első objektum, amit megnéztünk. Utána bementünk és leültünk egy kávézóba, itt lehetett ma ebédelni. (Már kellett is ez a szünet, hogy bírja gyomrunk a strapát.☺Most nem volt svédasztal, nem volt tele a tányér, csak egy kis péksütit ettünk.)
És aztán egy kb másfél órás séta keretében körbejártunk néhány Szofi által fontosabbnak vélt dolgot. Tutanhamon halotti maszkjánál fejeztük be a közös tárlatnézést, aztán még volt két óránk egyedül is körbejárni. Így mi is kiválasztottuk azokat, amik nekünk érdekesek voltak. Átmentünk még a másik épületbe is, amit a hajóknak építettek. Szóval teljes lett az élmény, mindent megnéztünk, amit gondoltunk (a múzeumot napokig lehetne még nézni). És még így is azt mondom újra, hogy az épületnek nagyon kis százalékában van a jelenlegi kiállítás, az alsó szinten szinte csak vendéglátóhelyek, üzletek, feljebb ki tudja, hogy mi van még a gyerekmúzeumon kívül (irodák, kutatások, műhelyek a restaurátoroknak? - azóta csekkoltuk, igen).
Itt láttunk először olyat, hogy a falból iható víz folyik, fel lehet tölteni a kulacsokat szűrt vízzel.
Több teremben is találtunk olyan pultot, amin néhány tárgyat a vakok számára tettek oda, feliratokkal. Végig akadálymentesített az épület.
Mára ennyi volt a program, utána itt ejtőztünk még a szobánkban, és amikor elindultunk vacsorázni, még a csapatba is belebotlottunk, szóval még egy kis társasági életet is éltünk. ☺
Ma nem volt semmi extra minta az ágyon, viszont két flaska vizet és hibiszkuszos filtert kaptunk. ☺ Várjuk a holnapi meglepit. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése