A tavaly nyáron eltervezett győri állatkert látogatást végül idén júniusban sikerült megvalósítani. Családi találkát hirdettünk Győrbe, nagy örömünkre szinte mindenki el is tudott jönni.
Itthonról kocsival már 10 körül odaértünk, úgyhogy mi egy fagyizással egybekötött belvárosi sétával indítottuk a napot. A vár alatt kimentünk a folyópartra és próbáltuk beazonosítani, hogy melyik víz, melyik folyó. ☺
Mire körbejártuk a környéket megérkeztek Csabiék is, aztán már csak Marcit vártuk és mentünk a tavaly már jól bevált Chilis burgerbe. Ez így ennyiünknek nem volt igazán kényelmes, de a kaja most sem volt rossz.
Ebéd után célba vettük az állatkertet. Szerintünk Magyarországon már minden más állatkertben voltunk, de itt még sosem. Sokáig nem is tudtuk, hogy van Győrben is állatkert. ☺ SZÉP-kártyával lehetett fizetni, bár csak a pénztárban, az automatánál nem, de így is örültünk, hogy elfogadják.
Térképet nem kaptunk automatikusan, sőt fizetni is kell érte, valószínűleg így próbálnak minden látogatót rávenni, hogy inkább a telefonjára töltse le a térképet.
Mi pont egy olyan irányban indultunk el, ami nem volt túl meggyőző, az első kifutókban semmit nem láttunk (nem volt árnyékos rész az állatok területén, nagy hőség volt viszont), valószínűleg a kulipintyókban hűsöltek. Aztán jöttek a magyar vadak, amiket egészen jól meg lehet közelíteni, csak annyi, hogy dupla ajtón kell bemenni hozzájuk.
Ééés, amikor már pont megállapítottuk, hogy ez inkább egy vadaspark, akkor megnyílt előttünk az "állatkert": terrárium, víziló, zsiráf, elefánt, majmok, mindenféle madarak… Bemutatók szinte folyamatosan voltak valamerre és elég közel lehetett menni rengeteg állathoz. Elég interaktív állatkert. Egyszer már majdnem elindultunk újra a város felé, de a fiatalok még hiányoltak néhány állatot, amiről olvastak a térképeken, de még nem láttuk őket. Gyorsan meg kellett keresni azokat is. A végére mégis tetszett nekünk ez az állatkert is, csak a kezdet nem volt túl biztató. ☺
Azért így is kicsit hamarabb végeztünk, mint ahogy terveztük, időnk még volt bőven, úgyhogy visszamentünk a városba és felkerestük azt a kávézót a vár alatt, ahova Csabiék egyetemista korukban jártak a barátokkal. Volt egy kis nosztalgia is a cappuccino mellé. Még együtt sétáltunk vissza a vasútállomáshoz, aztán elváltak útjaink, mindenki indult haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése