Kicsit megkésve gyereknapoztunk... Itthon még sosem láttunk medvét, most felkerestük őket. Igaz, itt most rácsok választottak el egymástól minket, ezeket a macikat bátran megnéztük egészen közelről is, sőt még etettük is őket.
Még előző nap, Tapolcára menet szúrtuk ki a hatalmas várat a hegyoldalon. Ezt néztük meg közelebbről is. Amilyen a formánk, éppen nagy építkezések voltak, elég sok rész el volt most zárva a látogatók elől, azért így is volt mit nézni.
Ezt a napot a Hegyestűnél kezdtük. Mi voltunk az első fizető vendégek. Ez egy kicsit meg is lepett, mert azért nem olyan hűde, hajde a szolgáltatás, ahhoz képest meg elég drága a belépő...
Ezt az utazást elterveztük még nyár végén, ősz elején, de lefoglalni nem mertük a szállást, az időjárástól tettük függővé, hogy egyáltalán elindulunk-e. Amikor már 10 napon belül voltunk és még mindig jó időt jósoltak, akkor léptünk a tettek mezejére, foglaltunk.
Azt gondoltuk, hogy ez egy tök jó program, szeretik a fiúk, hadd próbáljanak ki újabb kalandparkot! Augusztusban szerdánként elég jelentős kedvezmény volt itt Csillebércen, éltünk a lehetőséggel. Itt csak 3 órára érvényes egy belépő, de nekünk ennyi bőven elég is volt (pedig előtte azt hittük, hogy kevés lesz).
Ez a program sem volt már újdonság nekünk, bár hazai folyókon még nem jártunk. Eddig mindig úgy csináltuk, hogy a célban leparkoltunk, aztán buszra ültünk, és elvittek minket valahova. Onnan leeveztünk a folyón pont addig a pontig, ahol a kocsit hagytuk. Itt nem így volt.
Itt is jártunk már máskor is, csak akkor két gyerek táborban volt, így ők kihagyták, a kicsik meg már nem emlékeznek mindenre. Csak egy kis délutáni kiruccanásnak indult, de aztán belegabalyodtunk. Már mi sem emlékeztünk arra, hogy melyik út megy a szobortól a barlangig, próbáltuk a térképről megfejteni a rejtélyt.