Most a Huszárokelőpuszta nevű placcig mentünk, ott van egy nagyobb tér a parkolásra is. Innen az erdei úton gond nélkül, elsőre eljutottunk a rég várt célig. Odafelé elég sokat emelkedik, de csak néha kell tolni a biciklit (ügyesebbeknek egyáltalán nem kell :)), cserébe visszafelé lehet gurulni rendesen! Nem aszfaltos út, de jól járható két keréken is. Elmentünk a kulcsosház mellett is, ott is volt egy nagy csapat és a tó körül sem mi voltunk az elsők.
A tónál kicsit leparkoltuk a bringákat és körbesétáltunk. Kacsával többel is találkoztunk, de más állatot nem nagyon láttunk, hallottunk. Mire mi visszaértünk a biciklikhez, ott volt egy újabb bringás csapat, ők egészen sokan voltak. Szóval biciklivel is bátran el lehet indulni tónézőbe!
Pápán álltunk meg ebédelni, aztán sétáltunk is egyet a városban. Elmentünk a zsinagóga előtt (mondjuk ez még az ebéd előtt volt), aztán a sétálóutcán, végül a kastélyt is megnéztük, de csak kívülről. Mivel hétfő volt, nem volt nyitva. :(
Innen már csak a hotelba mentünk, aztán tényleg csak a szoba, medence, étterem háromszögben mozogtunk leginkább. Egyik nap kértünk egy masszázst, ha már volt ilyen lehetőség is. A svéd masszázst választottuk, valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom, bejött nekünk. (Szóval most kereshetünk otthon is masszőrt. :))
Bükfürdő után hazafelé bementünk Győrbe, mert azt az állatkertet még sosem néztük meg. Először vásároltunk kicsit, aztán ebédeltünk, aztán bementünk a belvárosba, ha már ott voltunk, akkor felültünk a kisvonatra is, azzal mentünk várost nézni. Ezzel elég jól jártunk, mert még mindig nagyon meleg volt, így könnyebb volt ennyi utcát bejárni és így kaptunk egy kis idegenvezetést is. Az időnk így aztán jól eltelt, az állatkertet elnapoltuk, majd eljövünk a fiúkkal.
Mivel eddig még mindig csak a vonatból láttuk, vasárnap elmentünk, közelebbről is szemügyre vettük Aquincumot. Túl korán odaértünk... A GPS egy olyan kapuhoz vitt, amin nem lehet behajtani, úgyhogy inkább az Auchannál parkoltunk, gyalog kerestük a bejáratot. Sehol nem találtuk akkor még. Már szinte a síneknél voltunk, de sehol egy nyitott ajtó. Visszafordulva már láttuk, hogy az a nagy kapu, ami előtt simán eljöttünk, most már ki van fordítva, mehetünk a parkba. Az épületek ugyanis csak egy órával később nyitnak (és bentről persze már a parkolót is megtaláltuk, amihez az úton sehol semmi táblát nem láttunk). Azért is igyekeztünk, hogy lehetőleg még az igazi déli meleg előtt megnézzük a romokat, abban pedig bíztunk, hogy bent majd kicsit jobb idő lesz. Nagyjából bejött a számítás. Az olaszországi római kori maradványok után ez már kicsi hiányérzetet hagyott bennünk, de szerencsére a kiállítások itt is elég jól vannak kialakítva, némelyikben mi magunk is római polgárnak érezhettük magunkat egy ókori településen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése