A Bakonyt már többször akartam megnézni, de még sosem jött össze. Most nem volt más ötlet, nem volt semmi akadály, a hétvégén végre jöhetett a Bakony. Odaútra kerestünk még pár látnivalót, ami nagyjából útba esik. Így néztük meg Válon a Szerelem-szobrot. Annyira spontán volt tényleg az utazás, hogy szinte semmit nem tudtunk a szoborról. A parkolónál igencsak néztünk, hogy egy szőlősbe kell bemenni és ott találtuk meg a szobrot. Amilyen ügyes vagyok, egy normális képet sem tudtam lőni, lefejeztem szegény figurát. 5 perces program, de ha nem nagy kitérő, érdemes megnézni.
Innen a dinnyési várparkba mentünk tovább. Ezt is többször bedobtam már a családnak, eddig leszavaztak. Most nem volt ellenvetés, kettesben megnéztük a parkot. A parkolás jól megoldott, a beléptetés jól automatizált, a park is jól kialakított. A várak között bóklásztunk és természetesen a nagy nevezetes várakat kerestük, aztán utunkba akadt a vetítőterem és leültünk megnézni a filmet. Ebből tudtuk meg, hogy itt nem a híres, ma is látható várakkal fogunk találkozni, itt a vármentés a cél. Azért így is találtunk olyan várat, amit már láttunk igaziból is, persze nem ilyen jó állapotban, mint itt a parkban, csak a jelenlegi romos állapotában.
A park másik felét már úgy sétáltuk végig, hogy lestük az eget, lesz-e eső. Mi még végig tudtuk nézni a skanzent is, szerencsére nem áztunk el, de amint a kocsiba ültünk, jött a zuhé.
Meglepően sok időt töltöttünk itt, a képek alapján nem gondoltuk, hogy ennyi van ebben a parkban!
Innen már Danival kibővülve folytattuk a programot. Egy fehérvári ebéd után Várpalotára mentünk. Most végre nyitva volt a Trianon Múzeum (és még pedagógus kedvezmény is van), amikor mi arra jártunk. :)
Jó kis kiállítást raktak össze, hangos, látványos. Itt is néztünk filmet, még poénos is volt az egyik.
Tetszett a játszószoba (könyvtár) is, bár nem merültünk bele a játékokba, mindet megnéztük, természetesen minden "trianonos" és az ajándékboltban mind megvehető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése