Reggel a vonathoz vittük Dodót, utána meg is álltunk a Bányászattörténeti Miniverzumnál. Az iskolásokkal ellentétben, mi foglalkozást, vezetést nem kértünk (de mivel csak mi ketten voltunk akkor éppen, mindig figyeltek ránk, kaptunk kis tájékoztatást, segítséget), így is elvoltunk egy darabig, de a gyerekeknek biztosan sokat hozzátesznek a kreatív programok is. Mozgó makettek, régi tárgyak, filmek, VR-szemüveg, sok mindent összeszedtek, bár hangsúlyozták, hogy ők nem múzeum.
Odakanyarodtunk még a Mária-barlanghoz, de ez tényleg csak ennyi volt, aztán mentünk Esztergomba.
Eredetileg fel akartunk menni a bazilikába, mióta felújították, nem jártunk fent, de ahogy kanyarogtunk, azt láttuk, hogy senki nincs fent a kupolán. Úgyhogy elmentünk inkább Búbánat-völgybe. Elég meleg volt most is ahhoz, hogy túl sokáig ne akarjunk csavarogni, inkább csak leültünk egy árnyékos padra, aztán mentünk tovább a Vaskapuba. Úgy terveztük, leülünk a teraszon egy ebédre, közben gyönyörködünk a városban. Előbb azonban megkerestük azt a sziklát, amiről a város déli felére látni jól, mire le akartunk ülni, már fújt a szél, ezért inkább benti asztalt választottunk. 5 perc múlva mindenki behúzódott a zárt térbe, kb leszakadt az ég. Nem lehetett látni a Duna másik partjából szinte semmit, csak a nagy szürkeséget. (Nem volt véletlen, hogy üres volt a bazilika kupolája.) Viszont mire megettük a levest, elkezdett kirajzolódni a másik part. Még nem is végeztünk az ebéddel, már törölték is asztalokról a vizet, kisütött a nap, jó idő lett ismét. Így az igazi a panoráma a Vaskaputól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése