Biciklizés helyett

 A hét elején legalább a Fertő-tó összejött. Szerdától vasárnapig viszont le sem vettük a bringákat a kocsi tetejéről. Szinte folyamatosan esett. (Ezek voltak a viharok, áradások napjai ezen a nyáron... Jól időzítettünk. :))

Délelőtt elmentünk, szemügyre vettük kicsit a körmendi kastélyt, aztán társasjátékot vadásztunk, ezzel nem készültünk, pedig igazán nem panaszkodhatunk, elég szép készletünk van itthon. Egy kis játék, könnyű ebéd után felkerestük a fürdőt. (Nem voltunk igazán felkészültek, hiszen biciklizni akartunk, nem várost nézni, azt se tudtuk, hogy van fürdő Körmenden.) Bejött ebben a "csodaszép" nyári időben. Jól esett a viszonylag meleg vizekben pancsolni, ablakon át nézni, hogy mikor esik, mikor nem. A mozaikos medencének van kültéri része is, pont ebben voltunk, amikor jött egy nagyobb eső, jöttek a villámok, úgyhogy kiküldtek ebből a medencéből, mehettünk a barlangosba. Miután jól kiáztattuk magunkat, elindultunk Szombathelyre, ismét mozi volt a program. Ahogy előző nap is, ekkor is pirosat kaptunk a vasúti átkelőnél. Ekkor is mindenki megfordult, már rendőr is jött szembe, azt hittük, hogy baleset is történhetett, de kiderült, hogy semmi gond, csak jobbról egy vonat, balról egy vonat... és baromi sok várakozás. (A későbbi útjainkon viszont nem volt már több piros, pikk-pakk beértünk Szombathelyre.) Úgy terveztük, hogy a mozi előtt eszünk egyet, de a sorompóval - és az ott kialakult hosszú kocsisorral - nem számoltunk, nem maradt idő a vacsira. Így csak körbesétáltuk a főteret, kerestünk egy szimpatikus éttermet is.

A sok sikerfilm után most egy művészmoziba mentünk, egy francia filmet néztünk, nem volt rossz. Beültünk aztán egy közeli étterembe is, mire besötétedett, már újra a szálláson voltunk.

Biciklire már gondolni sem mertünk, csak esett, csak esett... Ezúttal az Iseumot választottuk, hogy egy kicsit még maradjunk a rómaiaknál is (mosolyogtunk is, amikor a videókon felismertük Carnuntumot).Van pedagóguskedvezmény, tömeg viszont ilyen időben egyáltalán nincs.
Szépen megcsinálták, jó kis kiállítást raktak össze. A Borostyánút kicsit meglepett, nagyon nem ilyenre emlékeztem gyerekkoromból.

Megnéztük a jáki templomot is, amit most éppen nagyon beállványoztak, úgyhogy nem is lehetett körbesétálni sem, csak oldalajtón lehetett belépni, hát ilyen a mi formánk.

Innen a kőszegi várba mentünk, ahol véletlenül pont belefutottunk az Ostromnapokba is. Szegényeknek nagyon nem hiányzott ez a sok eső. Még a lovak is megijedtek, megcsúsztak helyenként, akkora lett már a sár. A vár nagyon tetszett, nagyon élt, persze ezt most fokozták a rendezvény hagyományőrzői is. (Jelmezek, megfogható fegyverek, fotózásra előkészített berendezések, stb) Levezetésül még megnéztük a váralját, a sátrakat, szereplőket, aztán mentünk vissza Szombathelyre.

Egy korai mexikói vacsira készültünk, de előbb megint sétáltunk egyet a mozi-Fő tér körül. Újabb emlékműveket, szobrokat vettünk szemügyre, aztán jöhetett az enchilada, majd a film, megint egy francia alkotás. Bár erre többen voltak kíváncsiak, ezen a napon megtelt a terem, nekünk ez nem igazán jött be.

Ahhoz képest, hogy semmi látnivalóra nem készültünk, elég jól sikerült kitölteni programokkal ezeket az esős napokat is. 

Az utolsó napunkra Pannonhalmát iktattuk be. Itt is adtak egy kis kedvezményt a pedagógusoknak. Meglepett a jegy vásárlásakor, hogy egyéni látogatóknak nem adtak még ki jegyet, mert még tartott a mise. Negyedóra múlva még mindig azt mondta az egyébként nagyon kedves pénztáros hölgy, hogy kezdjünk a könyvtárban, mert még mindig nincs vége a misének (ezt meg tudtuk volna csinálni korábban is - vagy csak megvettük volna a jegyet és úgy várakoztunk volna pár percet, hogy beengedjenek). A remek időjárásra való tekintettel nem nagyon választottunk kültéri programokat, inkább csak bent néztünk szét. Eléggé sokan összegyűltünk, nem győztük kerülgetni egymást, lépten-nyomon idegenvezetőket hallottunk (így néhány olyan érdekességet is elcsíptünk, amit nem lehetett a helyszínen elolvasni, a kiadvány nem tartalmazta)

A parkolóban egy szlovák hölgy szólított meg, a parkoláshoz kért segítséget. Szegénynek nem volt forintja, az automata meg csak apróval működött. Bár fel volt sorolva egy rakás applikácó, nekik egyik sem volt meg, így ott álltak tehetetlenül, hogy akkor ők most hogy fognak fizetni - ennek ellenére nem akarta hagyni, hogy kisegítsük őket egy kis apróval. 

Onnan már csak hazajöttünk és sok-sok kilométer után leszedtük a bringákat a tetőről. Jövőre nem kell sokat gondolkodni, merre menjünk biciklizni - inkább egy jó időpontot kell majd vadászni, hátha összejön, amit idén nem sikerült megnézni. Azért így is jól éreztük magunkat!