Márianosztrai kör

Az őszi szezont kihagytuk (lakásfelújítás miatt), így már alig vártuk a tavaszt, hogy mehessünk megint biciklizni. A húsvéti hosszú hétvégén az idő is elég jó volt, ki is használtuk.

Most óvatosan, egy rövid, 25 km-es körrel kezdtünk, ráadásul erre már jártunk is, tényleg csak bemelegítés volt a Mogyorós, Bajót, Nyerges kör. A dombokon azért néha feltoltuk a bringákat, de többnyire bírtuk nyeregben is.

A következő héten a Börzsönyt vettük célba. Itthon még nem gondoltunk a napra, úgyhogy Szobon keresgéltünk patikát, hogy vegyünk gyorsan valamit leégés ellen, ha már ilyen felkészületlenül érkeztünk. 😊

Éjjel még esett az eső, úgyhogy ennek sajnos nyoma volt. Bár megtaláltuk azt az utat, ami - szerintünk - a leírásban szerepelt, próbáltunk is arra menni, pár 10 méter után beláttuk, hogy erre nem fogunk tudni haladni, a bringák már ennyitől is nyakig sárosak lettek, vissza kellett fordulnunk és sajnos csak a közúton tudtunk eljutni Márianosztráig. Nem meredeken, de végig emelkedik a terep, de még így, egyre visszább kapcsolva, erőlködve is tudtuk csodálni a környéket, nagyon jól nézett ki minden. Éppen friss zöldek a fák, bokrok, csodaszép kék az ég, hegyek, völgyek, időnként még patak is akadt, nem tudtunk betelni vele. A kőbánya egy kicsit hangos volt, ott a lebontott hegyoldalon akadt meg a szemem... Sajna Márianosztra után is van még emelkedő, itt már toltuk is egyszer a bicikliket, de aztán csak felértünk a dombtetőre és elkezdhettünk lefelé gurulni. A kóspallagi elágazásnál van egy jó kis pihenőhely, padokkal, asztalokkal, kis patakkal, itt álltunk meg ebédelni. 

Innen már szinte csak fékezni kellett, ezt a részét jobban élvezzük a biciklizésnek. 😏 Ahhoz képest, hogy jó idő volt, ezeken a gyorsan gurulós szakaszokon, az árnyékban néha jól lehűltünk, szinte fáztunk.

Itt is út szélén mentünk, de szerencsére minimális volt a forgalom, úgyhogy nem volt semmi gond. És aztán elértük a főutat, amin át kellett menni, mert hogy a túloldalon ott a kerékpárút. Itt volt még egy kis dagonya, ráadásul nem is láttuk, hogy pontosan hol kellene menni, hogy odaérjünk a kerékpárúthoz. Még jó, hogy nem fordultunk vissza, ha már úgyis újra összesároztuk a bicikliket, mert csak rövid szakasz volt, amit úttalan úton kellett megcsinálni és már ott is voltunk.

Ezen a szakaszon jártunk már tavaly is, tudtuk, hogy itt lesz még egy meredekebb szakasz, ettől kicsit tartottunk, ennyi km után nem fogjuk szeretni... de most valahogy nem is tűnt olyan meredeknek. Úgyhogy csak élveztük, hogy friss, üde a határ, hömpölyög mellettünk a Duna, ott a visegrádi vár, Nagymaroson csodáltuk, hogy micsoda vízparti élet van. Viszonylag könnyedén oda is értünk Szobra a kocsihoz. A tavaly már jól bevált jeges kávét most sem hagytuk ki, befejezésül jól esett.

(A napot egy medvehagyma-szedéssel zártuk, de az már más környék volt.)