Nagyjából jól jött össze. Amint lehetett felmentünk az „autópályára”, így a városi forgalom nehezét kihagyhattuk. Itt is sok autó van, de jobban haladnak a sorok, nincsenek fekvőrendőrök, itt nyugisabban lehet autózni.
Eredetileg nem is terveztük, de a vártnál jobban haladtunk, úgyhogy belefért még egy piramisos hely, Tula. Nagyjából útba is esett, úgyhogy utolsó attrakciónak ezt választottuk. Tula de Allende városközponttól ÉK-re találtuk meg nagy nehezen a látnivalókat, de nem volt egyszerű. A mi GPS-ünknek akármit írtunk be, nem akart a megfelelő helyre vinni. A városközpont felé viszont az úton voltak táblák, hogy archeological zona, na, ez volt a jó irány.
Korán érkeztünk, még alig volt autó (árus bezzeg már akadt bőven) és nagy meglepetésünkre még bankkártyával is lehetett fizetni. Úgy gondoltuk, hogy ez nem túl nagy hely, ide nem kell sem naptej, sem kalap, sőt még vizet sem vittünk magunkkal. Aztán jól meglepődtünk. A romok valóban nem túl nagy helyen találhatók, de amíg odáig elsétál az ember a parkolóból, na az elég veszélyes – gyönyörű napsütés, árnyék szinte sehol… pont a végén sikerült megégnünk egy kicsit.
Itt már korábban elkezdték kialakítani a turistacsalogató környezetet. A jegyvásárlás után a kapun belépve gyönyörű kaktuszkert fogad. Utána szépen kikövezett út vezet a romokhoz. Itt a nagy szobrok jelentették az újdonságot számunkra, a többi része nagyon hasonlított korábban már látott piramisos romokhoz. A legnagyobb piramis oldalában látható domborművek már árnyékolva vannak, azokat is sikerült végignéznünk. Érdemes volt még ide is elkanyarodni.
Úgy készültünk készpénzzel, hogy annyi maradjon, amennyibe került a fővárosig vezető út az autópályán. Aztán jött a meglepetés. Az első 5-6 kapunál egészen más összegeket kellett fizetni, mint az ellenkező irányba. Így akkor hiába készültünk, nem lesz elég a pénzünk, hogy végig autópályán menjünk. Innentől kezdve élénken figyeltük, hogy akkor vajon bankkártyával lehet-e fizetni. Amikor még volt elég pénzünk is, de úgy saccoltuk, hogy ez a jel a bankkártyát jelenti, akkor próbálkoztunk. Kockázat nem volt benne, mert ha nem ment volna a kártyás fizetés, akkor jöhetett volna a KP, de sikerült a kártyás fizetés. (Visszafelé többe került az autópálya, mint odafelé, hiába mentünk pont ugyanott.) Menet közben kellett tankolnunk is, na a kutat is úgy választottuk, hogy hol fogadnak el kártyát. Több helyen álltunk meg potyára, mire végre az egyik rábólintott. Valószínűleg American Expressnek nézték a kártyát, azt meg nem szeretik. De ezt csak az utolsó benzinkutas mondta. :)
Utolsó fillérig sikerült elkölteni a készpénzünket, (utolsó nap legalább kétszer mostak ablakot a kocsin, kellett a borravaló is), nagyon kiszámoltuk. :)
Korán értünk a szállodába, még bőven volt parkolóhely, de itt nagyon sűrűn állnak az autók, itt kell a parkolós fiúk segítsége, mert néha totál körbe állják az autót, úgyhogy többet is meg kell mozdítani, ha pont olyan helyre rakták a kocsit.
Végül még egy vásárlásra szükség volt, mert nem volt vacsink és még egy ajándékot is meg akartam venni, amit itt már kinéztem, máshol meg nem kaptam.
Ez az este már a pakolásról szólt. Minden bent legyen a bőröndökben és ne legyen túlsúly sem. Végül egész gyorsan ment a dolog. Nagyon korán kellett kelni szombaton, úgyhogy nem csináltunk már semmilyen programot pénteken este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése