Egy kilátónál kezdtük a programokat. Szép kis szocreál park, ahonnan klassz kilátás nyílik egy völgyre, vagy kanyonra, vagy minek nevezik. Mivel száraz az évszak, én zöld hegyek helyett csak barna hegyeket látok, de így is szép a látvány. Lent kis folyó kanyarog, szemben hatalmas hegyek, balra még a város egy másik része is jól látható, jobbra csak a hegyek végig. Most még elég nagy volt a pára is, nekem ettől volt különleges a látvány. Rajtunk kívül még csak egy-két ember lézengett, így aztán minden egyes kilátópontra gond nélkül ki tudtunk állni, nyugodtan fényképezkedhettünk, elfértünk. (Kóbor kutyából több volt ekkor még, mint emberből.) Ehhez a parkhoz a Függetlenség útján lehet eljutni, aminek a végén ott áll Hidalgo, igaz, hogy az útról a kerítés jól eltakarja. Nem gond, ezer szobor áll még a városban, ami őt ábrázolja.
Egyébként ez itt egy népszerű park, itt van mellette az állatkert is, a parkban játszótér, padok, sokan szoktak itt piknikezni, csak hát Mexikóban nem hajnali 8-9-kor kezdődik az élet.
 |
| utcai műalkotás :) |
Következő állomásunk a Tlaquepaque városrész volt. Itt is egy udvarban tudtunk parkolni, egészen közel a központhoz. Mivel még itt is túl korán voltunk, nem volt még nyitva a tequila bolt (pedig ez volt az egyik célunk), egyébként sem voltak még árusok, emberek is alig lézengtek az utcán. Ez nekünk jól jött amúgy, mert így itt is kényelmesen sétáltuk végig az utcákat, néztük a templomokat, tereket, szobrokat, és egyéb érdekes műalkotásokat. Most több babér itt nem termett, úgy gondoltuk, hogy majd este még visszajövünk, akkor már talán lesz élet is és megnézzük a kivilágított városkát is, esti hangulatban.
Most inkább mentünk tovább, újabb városrész, újabb központ. Itt még nagyobb templomok, még több szobor és itt már a tömeg is alakult. A katedrális belső megtekintése (még mise is volt éppen) és sok fényképkészítés után a piac felé indultunk, ajándékokat keresünk az otthoniaknak. Egy szombrérón kívül végül semmit nem sikerült venni. Így csak kirándulás lett ebből a túrából is. A piac ugyanis hatalmas területen fekszik. A sprotcipőktől kezdve a kanáriig, kecskefejig minden kapható. A helyi specialitásokkal már el vagyunk látva, a fiainknak nem tudok már újdonságot találni, illetve ami még nincs otthon, azt nem is lehetne elvinni repülőn. A piac után már hömpölygött a tömeg az utcákon, már dél elmúlt, már felébredtek!
(Ilyesmiket láttunk pár éve, de a mostani erre már nem is hasonlított)
Visszafelé egy sprayfestőbe botlottunk, megálltam nosztalgiázni. Hát, ezek a képek már nagyon nem olyanok, mint amit pár éve megcsodáltunk a másik parton. A technika is sokkal kevésbé látványos (vagy csak én emlékeztem többre?), a kész képek is egészen elvarázsolt témákat ábrázolnak. Hello Kitty pl pár éve még sehol sem volt. :)
Ezután egy kis délutáni sziesztára visszavonultunk, beszéltünk pár szót a családdal, és keresgéltünk még a neten újabb látnivalókat is. Aztán mentünk a délutáni körre.
 |
| Erkély mexikói díszben |
Egy plazaban ajándékvásárlással kezdtünk, aztán mentünk újra Tlaquepaque-ba. Most már itt is rengetegen voltak, most már itt is volt élet rendesen. Délelőtt is tetszett, de most még jobb volt a hangulat. Most persze nyitva volt a tequlia bolt is. :) Most is végigsétáltunk a főutcán, megnéztünk minden árust, milyen portékái vannak, hallgattuk a koldusok énekét, de itt már több étteremből is kihallatszott a profi zenészek játéka is.
 |
| gombás, kukoricás krémleves (forrás: az étterem honlapja) |
Vacsorázni beültünk egy étterembe, itt akadt olyan pincér, aki tudott angolul, sőt még angol nyelvű étlapjuk is volt.
A margaritát pillanatok alatt kihozták és a szokásos nasit: valamilyen szezámmagos száraz tésztaféle, apró péksüti és szósz. Alig kezdtünk ezekbe bele, már asztalunkon is volt a leves. Kukorica és gomba alapú krémlevest ettünk. Másodiknak én csokis csirkét akartam, de közben láttam a tacot is az étlapon, csak hát mind a kettőt úgysem bírnám. „Szerencsém” volt, a csokis csirke épp elfogyott, úgyhogy maradt a taco. Ernő elé letették a tésztát egy tányérban, elém viszont csak pakolták, pakolták. Egyik tányéron a húsos saláta felaprítva, + kis kosárban (tacoból készülhetett talán a kosár is) a guacamole, pici tálkában szósz. Másik tányéron két nagy adag szósz, harmadik kosárban jól betakargatva a taco. És akkor lezsibbadtam, hogy de akkor ezt most hogy egyem. A tányéromon ugyanis egyetlen kanál volt. Tacot a kézbe, kanállal teleszedni a húsos cuccból, erre mehetnek a szószok, felcsavarni és már eheti is az ember. Egyik szósz csípős volt, de nem halálosan, egészen kellemes volt az összhatás. A teljes adaggal nem bírtam (pedig ez amúgy az étlapon előételnek szerepel), de csak a tésztaféléket hagytam ott és a nagy adag szószok egy részét. A lényeget eltüntettem.
Egyébként itt is amerikai stílusban tálalnak: egy nagy tálcára pakolva hozzák ki a kaját, az asztal mellett kinyitnak egy kis állványt, erre lerakják, majd kiosztják a vendégeknek a megfelelő tányérokat. Ami nekem itt újdonság volt, a tegnapi étteremben is láttam, egy kis fogas, ami minden asztal mellett ott áll. Nem magasabb, mint az asztal, tehát nem a ruháknak szánták, de a női táskák és kisebb csomagok kényelmesen elférnek rajta, nem kell az asztalon, vagy asztal alatt tartani.
Ismét kellemes napunk volt, ismét tele hassal tértünk vissza a szállodába és itt már pakolásztunk is, holnap indulunk a tengerpartra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése