Ezt a programot egy pár nappal ezelőttre terveztük, de egy kihagyott gólyatábor miatt halasztódott az út.
A vértesszőlősi emlékhely viszonylag korán zár, ezért ott kezdtünk. Kb. általános iskolás lehettem, amikor én itt jártam, nem is emlékeztem már sok mindenre. Csak egy pár perces kis program ez, de azért egyszer érdemes megnézni az ősi maradványokat.
Innen az Öreg-tó partjára mentünk, kicsit sétáltunk, gyönyörködtünk a látványban, de nem volt túl sok árnyék, úgyhogy inkább visszafordultunk egy lángosért. Ma megint hamburger lett a lángosból, pedig itt azt is lehetett volna kapni. A fiúk viszont már csak úgy poénból is úgy gondolták, hogy inkább megkóstolják itt is a hambit, az óriást. Én már akkor csodálkoztam, amikor a kicsinek kért hamburgerem nagyobb volt, mint az előzőek voltak (amiket a héten ettem), de aztán elkészültek az óriások is... Egy komplett cipót kaptak. Nem is sikerült mindenkinek megenni, akkora adag volt. :)
Átgurultunk a tó másik felére, meg akartuk nézni az újonnan nyílt kastélyt. Nem lehetett csak úgy nekivágni, előbb ejtőzni kellett még az árnyékban ekkora kaja után. Addig is elkezdtük böngészni az Esterházyak családfáját, kerestük a kastélyaikat, szóval éppen okosodni próbáltunk, amikor rám köszönt egy ismerős. Amíg mi csevegtünk egyet, a fiúk is kifújták magukat, úgyhogy mehettünk be a kastélyba. A főépület már szép, de itt is van még felújítandó rész, csak úgy, mint tegnap Gödöllőn. Itt még az információs táblák is elég jók voltak, minden helyiségben volt több nyelven is valamilyen ismertető, több helyen volt film, vagy valamilyen digitális eszköz.
A kiállítás végén elcsábultunk és még egy kávéra is leültünk (azt hittük, hogy itt vagyonokért lehet majd inni, de elég elfogadható áron adták).
Már látszott, hogy minden mára tervezett program nem fog menni, meleg is volt, fáradtunk is, de azért a Fényes tanösvényt még mindenképpen meg akartam mutatni a családnak is (én júniusban voltam itt osztálykiránduláson). Amikor még kislány voltam, többször is voltunk a Fényesen, akkor még csak strandolni, tanösvénynek híre hamva sem volt még akkor. Azóta meg már a strand is teljesen átalakult...
Június óta nagyot nőtt egy csomó növény és most valahogy sokkal kevesebb halat, teknőst láttunk, sőt a tavirózsák is elnyíltak már, sokkal kevesebb volt ezekből is. A természet viszont mindig megteszi hatását, sokkal lassabban haladtunk, mint ahogy én azt előzetesen gondoltam. Megálltunk minden fűcsomónál, békánál, buboréknál... Tényleg mindent megcsodáltunk. Döbbenet, hogy két percre a város zajától micsoda kincseket rejt a természet!
Innen már csak egy gyors vásárlásra szaladtunk el, aztán irány haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése