Valóban korán volt az ébresztő, hiszen 10-re volt foglalásunk a csokigyárba, az meg min. 2 órára van tőlünk. Persze, odaúton aludt az ifjúság, mi meg néha morogtunk, hogy ilyenkor, hétköznap, milyen nagy a forgalom, néha meg csak gyönyörködtünk a tájban (onnantól, hogy lementünk az autópályáról, már a forgalomra sem lehetett panasz).
Nem sokkal fél 10 után célba is értünk, úgyhogy még várhattunk is egy kicsit, addig is kifizettük a belépőt, nézegettük a cukrászda kínálatát. Aztán bemehettünk abba a terembe, ahol elkezdődött a kóstoló. Itt egy üvegfalon keresztül látni lehet a cukrászműhelyt, ahol a csokik, torták készülnek, és kaptunk hozzá egy kis tájékoztatót is. Egy filmen megnézhettünk pár percet a kakaótermesztésről, aztán a helyi csokikészítésről is. Nem volt eltúlozva... A pár évvel ezelőtti csokimanufaktúrában kevesebbet láttunk a gyártásból, de sokkal többet mesélt a tulaj. Később itt is felfedeztük a falon a folyamatábrát, de erről tényleg csak pár szó esett itt.
Innentől nagyjából azt evett mindenki, amit megkívánt, és kérdezhette a hölgyet, aki készségesen válaszolt minden kérdésre. Itt tehát nem volt csokinként külön bemutató, ebből készült, ez a jellegzetessége, stb, cserébe viszont tényleg annyit ehettünk, amennyit akartunk. Ki hogy bírja az édeset. :) Az első kóstoló valamilyen epres bonbon volt, aztán jött egy kis kakaóbab, aztán egy félig feldolgozott csokidarab, utána pedig mindenféle ízben, színben, formában pompázó csokik. Kaptunk csokiszökőkútba mártott gyümölcsöket is, a végén pedig forrócsokit.
Így, hogy már megnéztünk több ilyen bemutatót, elég jól kiegészítik egymást, nem sok kérdésünk maradt, de a bemutatás (csokinként) szerintünk feldobta volna ezt a kóstolót is.
Innen kicsit közelebb autóztunk a belvároshoz, természetesen a tűztorony volt a célunk. Nem volt egyszerű parkolóhelyet találni, de volt olyan szerencsénk, hogy pont volt egy üres hely ott, ahol éppen jártunk.. (a parkolóházban majd' kétszer annyiért lehetett volna állni). Csak úgy toronyiránt elindultunk, nem figyeltük, hogy melyik utcán, merre megyünk. Utunkba akadt egy vadászati kiállítás. Bemenjünk? Menjünk (nem is volt drága, itt mindenféle kedvezményt kaptunk, csak a KP-fizetés volt a hátránya). A kedves pénztáros hölgy eligazított, mit hol találunk, aztán mentünk. A vadászkiállításon nagyon kiakadtak a fiúk, hogy ennyi állatot így elpusztítani... aztán jött a régi mesterségek műhelye, na, ott meg sok-sok érdekességet találtak. Dédipapa ács volt, úgyhogy apa sok szerszámot látott már közelről az itt találhatóak közül, de most aztán végigfogdostak, kipróbáltak mindent az ifjak is. (Van odakészítve több tucat fadarab, egy-kettő be is volt fogva satuba, úgyhogy gyalultuk, fúrtuk, faragtuk, stb.)
Megnéztük még a selmeci emlékkiállítást is (jó, jó, nemcsak Selmec, de nekem valahogy ahhoz kötődnek ezek a hagyományok), a végén pedig az erdő kincsei, vagy valami hasonló című kiállítást.
Kettőt sem léptünk, egy bányászati kiállítás volt a következő, a kiírás szerint élménybánya is van. Persze, több sem kellett nekünk, ezt is kipróbáljuk. Itt is kaptunk minden igazolványra kedvezményt (még apának is adtak, ne maradjon ki a jóból :) ), itt bankkártya is működött, aztán azt mondta a hölgy, hogy majd a srácok útba igazítanak. Egy darab srácot sem láttunk, úgyhogy mentünk a saját szakállunkra, persze az élménybányában kezdtünk, pedig ők azt utolsónak ajánlják.. Hát, mi kijátszottuk magunkat már előre. Csúszdázva értünk le, ott minden játékelemet megnyomkodtunk, megtekertünk, elforgattunk, stb. Utána mentünk az emeleti kiállításra, aztán jöttek a mozgó makettek és a végére maradt nekünk a bányatörténet.
Innen már csak pár lépés volt a torony, de ekkor már dél jócskán elmúlt (ami persze a sok csoki miatt nem volt igazán gond), úgyhogy úgy döntöttünk, előbb ebédelünk egyet. Kicsit rontotta az összhatást a mellettünk folyó épületfelújítás, de valahogy csak kibírtuk :) Ahhoz képest, hogy bent ettünk a város közepén, ráadásul tényleg finomakat is, nem is volt drága a hely.
És akkor végre jöhetett a tűztorony (ami kilátó és nem múzeum, hogy a pénztárost idézzem - megkérdeztem, hogy van-e pedigazolványra kedvezmény... ), amit megmásztunk gyorsan, aztán csodáltuk a környéket. Lefelé jövet megnéztünk minden plakátot, feliratot, a végén a kőtárat is.
Ezután már csak visszasétáltunk a kocsihoz, majd autós városnézés következett, a cél a Lővérek volt, ezt igaziból csak érintettük most. Meg akartuk még nézni a Fertő-tó partját is, de sajnos sorompó állta az utunkat Fertőrákoson, úgyhogy ez most kimaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése