Kicsit megkeveredtünk Budakeszi főútján, úgyhogy vissza kellett fordulnunk, pedig kint van a tábla rendesen... már az a bevezető út totál hangulatos, amin keresztül eljutunk a parkolóig. Mi a fizetősig bementünk, ebben a melegben nem akartunk túl sokat gyalogolni. A parkoló mondjuk még fejlődhetne, jó lenne bele sok-sok fa is.
A térképet próbáltuk értelmezni, hogy megtaláljuk a bejáratot (más is így tett, úgy láttuk), aztán már nem volt gond, követtük a térképet, és mindent meg tudtunk nézni. Tudtunk őzikét, kecskét simogatni, megmutatta magát minden házi- és vadállat is. Kicsit belekukkantottunk az állatbemutatókba is, jól csinálta a fickó, a gyerekeket tuti levette a lábukról.
Szép helyen van, jó program ez a vadaspark, így nagyobbacska "gyermekekkel" is.A következő napok elég hirtelen alakultak. Miután Danit nem vették fel a koliba, egyértelmű volt, hogy lesz egy veszprémi utunk. Azért még egy próbálkozás volt a koliban is, még épp elcsíptük zárás előtt az irodát, de sajnos nem volt eredményes. Viszont a kinézett albérlet épp a koli mellett összejött (igaz, ez drágább, és sokkal visszafogottabb a társasági élet).
A feladat megoldva, stressz elűzve, jöhet a nyaralós program. Hányszor voltunk már a Veszprémi Állatkertben? Ki tudja, de már nem is igazán emlékszünk rá, úgyhogy megint megnéztük. Ott kezdődött, hogy az a bejárat, amit én azért kerestem, mert ott sosem voltak sokan, nyugisan le lehetett állni, az most főbejárat lett és annak ellenére, hogy hétköznap volt, jócskán akadt itt kocsi (hozzá kell tenni, hogy a parkolóban még üres helyek is voltak, de hát ott szinte semmi árnyék, a fák még annyira kicsik - az út két szélén viszont szinte el sem fértek az autók, mindenki az árnyékra vadászott).
Az állatkert nagy sikert aratott. Nagyon szépen van kialakítva minden, igen sok állat is van. Így, hogy már nem aprócskák a gyerekek, még talán jobban élvezik is, tovább tartott a program, mint gondoltuk. Egyetlen problémánk volt, hogy baromi meleg volt. Fogyott a vizünk ezerrel (Magyarországon is meghonosíthatnák már, hogy az ilyen helyeken több helyen is beállítanak ivókutat, vagy legalább olyan csapokat, amiből a palackokat feltölthetjük). Az árnyékot is sok helyen hiányoltuk, itt néha elég hosszú szakaszokon egyetlen fát sem találtunk, ami némi hűvöset adhatott volna.
Nem is tudom, mit emelhetnék ki, talán a szavanna rész tetszett legjobban... De a Dinó-parkot is úgy átnéztük, mintha még mindig a dínós korszakukat élnék a fiúk (pedig az már jó régen volt).
Menet közben egy jegeskávét dobtunk be, hátha hűsít egy kicsit és megálltunk minden vizet fröcskölő ventilátor előtt is.
Gondolkodtunk rajta, hogy a csopaki strandon mártózunk meg a Balatonban, de aztán úgy döntöttünk, nincs is olyan messze a jól bevált siófoki strandunk és megint elmentünk odáig. Kicsit most korán érkeztünk, még alig volt hely a parkolóban, egész nagy tömeg volt a vízben is. Nem véletlen. Rendesen meleg volt a víz is, a levegőről már ne is beszéljünk. Régen volt már ennyire jó alkalmunk a Balatonnál. Még egy cápával is találkoztunk. :) Na jó, nem, de hatalmas hal volt és már nem élt... lebegett a víz tetején.
Egy újabb kirándulás alkalmával a Kis-Balatont vettük célba. Nem indultunk túl korán, így csak a Kányavári-szigetet néztük meg. A tanösvényen megtettük az ajánlott kört, megnéztük a tájékoztatótáblákat, felmásztunk a nagyobbik kilátóba és csak gyönyörködtünk...
Nyugodt, szép környék. Kár, hogy ilyen messze van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése