Nyaralás 2021. - Pisznice, Alcsúti arborétum és Gánt

Végre itt a kéthetes vakáció. Mostantól csak a lusti, meg a kirándulás.

Bemelegítésként egy rövid délutáni túrára indultunk, Pisznicére.

Egyszer már próbálkoztunk, de akkor nem is nagyon néztünk utána, gondoltuk, elég az, amit az ismerősök elmondtak. Hát, nem volt elég, az alapján nem találtunk semmi érdekeset. Most kicsit jobban belemerültünk az internet rejtelmeibe is, új GPS-t is telepítettünk a telefonokra, így már kicsit nagyobb esélyünk volt.

Pusztamaróton a tábor mellett parkoltunk le, innen egy darabig a kék-piros jelzésen mentünk, aztán letértünk valahol jobbra. Így simán odaértünk a Pisznice-barlanghoz, majd feljebb másztunk a hegytetőre is, ahol gyönyörű köveket láttunk és persze a panorámára sem lehetett panasz. Útközben találtunk hatalmas gombatelepet, csipegettünk a szederből, vagy csak gyönyörködtünk az éppen viruló növényzetben, környezetben.

Azt a kőfalat egyébként még itt sem találtuk, ami nekem nagyon tetszett anno a kollégák képein. Mivel most volt egy türelmetlen gyermekünk, nem mentünk már másik irányba, siettünk, hogy hazaérjünk időben, de ide még visszatérünk.

Két kutyával vágtunk neki a hegynek. Ahogy arra számítottunk is, a meredekebb részeknél a kicsi már nem annyira volt fitt, volt, hogy egyszerűen lefeküdt. :) Számítottunk rá. :) Ilyenkor kicsit ölben utazott.

Következő nap egy kicsit nagyobb terveink voltak. Gántra igyekeztünk, de tudtuk, hogy oda nem a legnagyobb melegben kellene odaérni, meg amúgy sem tesz ki egy egésznapos programot, induláskor a kocsiban megszavaztuk az Alcsúti arborétumot. Már sokszor elmentünk mellette, közel is van Gánthoz is.

Az első akadályt az jelentette, hogy szemüveg nélkül a telefonon sehogy nem tudtam elolvasni a honlapot (a többi honlappal nem voltak ilyen gondjaim). Most nézem, gépen sem túl jól olvasható :) 
A pénztárnál folytatódott. Kértem 3 diák-, egy pedagógus és egy felnőttjegyet. A diákhoz kellett az igazolvány természetesen (ami mondjuk most éppen akár két évvel ezelőtti matricákkal is érvényes a vírus miatt...), aztán szépen belegabalyodott a jegyekbe. Mondtam, hogy még egy pedagógus is kellene, nemcsak a felnőtt (vagyis, hogy nem simán két felnőtt), de a végén csak négy jegyet kaptunk. Aztán visszahívott, hogy akkor mi most hatan vagyunk-e (csak öten voltunk). Ja és csak készpénzzel lehetett fizetni. Még jó, hogy tettünk be pár napja, csak hogy legyen nálunk. Annyira nem használunk már KP-t sehol, hogy ilyenkor mindig megdöbbenünk.

Végül megkaptuk a megfelelő számú belépőt és két kis információs kiadványt. Az információ mondjuk nem túl bőséges a papíron sem, meg a helyszínen sem. Vannak ugyan kint kis táblák, de némelyik már lekopott, másik táblánál meg a fa hiányzik már. Olyan is előfordult, hogy a táblán szerepelt egy növénynév, de már egymásba gabalyodva több növény is burjánzott a tábla körül. Kivágott fák otthagyva, a betonhíd elgazosodva.. Végig olyan gazdátlanság látszata volt a területnek. Egyedül a kápolna melletti tér gyönyörű, de ott most is éppen esküvőre készültek, azt a részt használják.

A kastély-maradvány előtt egy kisgyerekes anyuka engem szúrt ki panaszkönyvnek, csak mondta, csak mondta, hogy nekik elfogyott a vizük és hiába kérdezte a pénztárost, nem tudta megmondani, hogy működik-e ivókút az arborétumban, büfé ugyanis nincs... Ahogy láttam, elég gyorsan végeztek is a látogatással

Augusztusban voltunk, amikor sem hóvirág, sem szentjánosbogár nem színesíti az élményt. Mi többet vártunk ettől a helytől.

Ebéd helyett egy hamburgert, vagy valami hasonlót akartunk enni, dobott is a google egy Mamaburgert, ami pár percre van az arborétumtól. Megtalálni nem volt nehéz, de a nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány. Aztán csak olvasgattuk, hogy milyen jó az értékelése, hát szálljunk már ki a kocsiból legalább. Aztán kaptunk a kezünkbe is egy étlapot, amiről kiderült, hogy sokkal nagyobb a választék, mint a kinti feliratok alapján hittük, az árak teljesen jók (itt még a bankkártyát is elfogadták :) ), úgyhogy már adtuk is le a rendelést. A hambi egyébként tényleg jó volt.

Innen már Gánt volt a célpont. Itt nagyon segítőkész volt a pénztáros hölgy, gyorsan megkaptunk minden kedvezményt, jegyet (fizetni itt is csak KP-val lehet, mondván, hogy itt nincs térerő), aztán még pár szóban tájékoztatott is, merre kezdjünk, mit ajánl, stb.

A múzeum hűvösében kezdtünk, jól berendezett kiállítással. Utána mondjuk eléggé mellbe vág a meleg, de hát augusztus van! Kalap, naptej, még így is, hogy tudjuk, hogy nem fogunk órákat tölteni a helyen, de még így is megkap minket a nap.

Elsétáltunk a bányagödör legtávolabbi végébe, aztán leereszkedtünk a gödörbe is. Fantasztikusak a színek! Fel-felvettünk néhány követ, volt, amelyikkel kőtörőt játszottunk (felvenni sem sikerült egészben, tört, mállott, szétesett). 

Olvastuk, hogy ott szemben azt a dombot még érdemes lenne megmászni, de azt is meghagytuk egy másik alkalomra, majd amikor nem lesz ennyire meleg, megnézzük azt is.

Hazafelé egy fagyit muszáj volt venni Csákváron, nem lehet kihagyni, ha arra járunk!