Szárliget - Vérteskozma

Elektromos bringákat vettünk a nyáron, most tesztelgetjük, mit bírnak. Először megint a szokásos Mogyorós-Péli-Bajót-Nyerges útra indultunk, csak most fordítva. Én egy bringatábor után voltam, nekem már merülőben volt az aksim, persze le is merült, még mielőtt hazaértünk volna, de mivel nagyjából egy százast tudott egy töltéssel, így is elégedett voltam. Élveztük, hogy minden dombon simán feltekerünk, bár nekem az utolsó, 12 %-os már  nem jött össze, de összességében jól sikerült a próba.

A táborban én már próbálgattam a biciklit, úgyhogy tudtam, hogy komplett zenekar, állatkert költözött bele, hol ciripel, hol csipog, nyikorog, muzsikál...
Minden hangnak meglett a forrása (legalábbis reméljük) az én bringámon, azokat  kijavította kedves párom, úgyhogy hosszabb útra is elindultunk. 

Már előre kinéztünk egy cikkben olvasott útvonalat, de jobban szemügyre véve az utat, kiderült, hogy túl sok helyen megy az autóúton, azt meg igyekszünk elkerülni, inkább variáltunk rajta egy  kicsit. Gyarmatpuszta-Szárliget és nem is tudom már, hogy hogy akartunk menni, bringás alkalmazást használtunk, ott is ellenőriztük az útvonalat. 

Gyarmatpusztán lepakoltuk a bringákat, beöltöztünk, elindultunk, átevickéltünk két hatalmas pocsolyán, aztán elfogyott az út… vagyis az út megvolt, csak akkora volt már rajta a növényzet, hogy azon nem lehetett már biciklivel átjutni. Fordulhattunk vissza. Még jó, hogy nem sok km-rel később jártunk így. Jobb ötlet híján mondtam, hogy akkor menjünk el Szárligetig és együtt is csináljuk meg azt az utat, amit én már megjártam a bringatáborban. Mondjuk én úgy terveztem, hogy csak eltekerünk Vérteskozmáig. 
Aztán úgy belejöttünk, hogy meg sem álltunk Várgesztesig. (Na jó, ez  nem igaz, mert megint megálltunk a katona emlékművénél is, meg másik táblákat is elolvasgattunk útközben.) Pedig azt a sóderes, murvás útszakaszt nagyon nem akartam megismételni, de megismételtem. Most egyébként rosszabb volt, mint elsőre. Csúszkáltam, faroltam, úgyhogy izgultam rajta ezerrel…

Várgesztesen megnéztük a tábori szálláshelyet, aztán kerestünk valami kajáldát is. Legurultunk a tóig, ott van egy hamburgerező, ami pont meg is felelt volna nekünk, biztosan nagyon jó hambit árul, mert annyian voltak, hogy órákat kellett volna még várni, hogy sorra kerüljünk (táboros csoportokat szolgált ki éppen). Úgy döntöttünk, hogy annyit inkább nem várunk, majd eszünk máshol. De legalább még többet kell felfelé tekerni, egészen a völgyig legurultunk a tervezett ebéd miatt. :) 

Várgesztes-Vérteskozma közötti vacak útszakaszt igyekeztem túlélni, nem nekem való az ilyen terep, aztán jöhetett a lejtő. Na, ez viszont igazán kedvemre való volt most is. Vérteskozma tetején elindultunk, még az elején egy-két kanyar miatt visszafogtuk, de aztán az erdőben már se gáz, se fék és egyenletes tempóban gurultunk hosszú perceken át (amikor felfelé mentünk, akkor nem éreztük, hogy itt végig emelkedik az út).

Megint nagy melegben voltunk, megint jól jött a sok árnyék, máshol nem biztos, hogy ideális lett volna ez a nap a biciklizésre. Nem is voltak sokan aznap ezen az útvonalon (valószínűleg a többség inkább vízpartra ment hétvégén).
 

Kocsihoz visszaérve bújtuk a GPS-t, mutatott is nekünk a közelben egy hamburgerezőt, célba vettük, sőt meg is találtuk, csak sajna zárva volt. Pedig tök jó hely lett volna, az értékelése is okés volt. Így hát elmentünk Tatabányára a Vegasba, ott ettünk hamburgert. Ez sem volt rossz, de azért ez nem egy természeti környezet volt már.

A próba sikerült, jöhetnek a hosszabb utak - bár az utolsó km-eken megint elkezdett nyikorogni a bringám...

(Szintén bringatáborból jött az ötlet a sajtkóstolóra. Csak a kollégák mesélték, hogy ők voltak ott is, és tetszett nekik, úgyhogy augusztus végére mi is foglaltunk egy programot a családnak Etyeken a Hegedűs sajtműhelyben. És nekünk is tetszett. :))