Kihoztuk a bicikliket a garázsból,
átöltöztünk, átpakoltuk a biciklis cuccokat… és már esett is az eső. Na, de mi
bíztunk ugyebár az előrejelzésben, szóval csak bepattantunk a kocsiba és
vártunk… Pár perc elég is volt, elállt az eső, úgyhogy elindultunk. Úgy
gondoltuk, ma csak egy kicsit megyünk, innen indulunk Szentgotthárdról, ha
kell, visszafordulunk. Aztán nem kellett. ☺ Reggel én még felvettem a dzsekit,
nekem még hűvös volt, de jól alakult az idő.
Szentgotthárdból kiérve, kikerültünk egy betonizét, ami a határt jelezte, és kocsival nem nagyon lehetett volna ott elmenni, de mi már át is értünk Ausztriába. Máriaképet tettük be célpontnak, ez egy viszonylag rövid túra lett volna. Egy darabig a Lapnics mentén haladtunk. Az út jó volt, a táj gyönyörű, a víz kissé barnás és helyenként elég erős volt a sodrás. A folyót elhagyva kis hegyi falvakon mentünk keresztül, hát itt több olyan domb is akadt, amit még rásegítéssel sem bírtam megcsinálni, szóval toltam néhány métert itt-ott. Ezek után tartottunk egy-egy gyors ivós szünetet is, aztán már ott is voltunk a máriaképi templomnál. Csodaszép helyen van. Kiérve a faluból meg kellett állnom egy kép erejéig (bár az erdőben is többször jártunk olyan helyen, ahol jó lett volna megörökíteni a tájat, ott is nagyon szép volt).
Mivel az idő már remek volt, sütött a nap, esőnek híre-hamva sem volt, úgy döntöttünk, hogy bevállalunk egy nagyobb kört is. Alsószölnöknél értünk vissza Magyarországra. Addig csodáltuk az osztrák bicikliutakat. Még elágazás is akad (szóval választhatok is, hogy melyik kerékpárúton akarok menni), padok, szemetesek… De azért néha ott is az út szélén kell tekerni. ☺
Alsószölnöknél tartottunk: itt bevillant a tegnap olvasott látnivaló: a 3 ország határát jelző határkő. Már nem volt messze, bár mint kiderült, nagyon nem esett útba. De nem bántuk meg, hogy elmentünk arra. Mi Felsőszölnök felől mentünk, egyre vacakabb minőségű utakon tekertünk, aztán azt mondta a GPS, hogy megérkeztünk, de ott kőnek még nyoma sem volt. De már csak 1.2 km-re voltunk… Lekötöttük a bicikliket egy fához és gyalog indultunk fel a dombra. És amikor odaértünk, két biciklis párral is találkoztunk. Szlovén és osztrák oldalról is szélesebb utakon lehet megközelíteni a követ, onnan biciklivel is fel tudtak jönni. (Ha nem spontán ötlet lett volna, hanem kicsit körülnézünk előre... ☺) Azért így sem volt rossz. Vissza persze sokkal gyorsabban visszaértünk a biciklikhez. Irány Szentgotthárd, mára így is túlteljesítettük a tervet. ☺
Az app most olyan útvonalat javasolt, ami nem az autóút szélén vezetett, gondoltuk, majd a falu végén visszatérünk az útra. Hát nem! Bevitt minket (sajna nem a málnásba, hanem) az erdőbe. Már az első dombok ilyen aszfaltos, de darabos borításúak voltak, én már attól megijedtem, hogy ott fogok farolgatni, úgyhogy leszálltam, aztán jött még pár meredek domb is, szóval én már itt toltam többször a bringát. Aztán elértünk egy szép kis házhoz (szép nagy székelykapuja volt), na, ott már jöttek a pocsolyák is. Párat kikerültünk, én megint többnyire leszálltam, aztán eljutottunk egy olyan szakaszhoz, amin azért kezdtem el nevetni, mert ma direkt nem mentünk még az őrségi körutakon, mert mindegyikben volt jelezve erdei út - ennyi eső után csupa sár lehet. Végülis nem az őrségi erdei utakon voltunk… még csak útnak sem volt nevezhető mindegyik szakasza. Néha csak valami csapás látszott, néha még az sem nagyon. Igencsak vártuk már a végét… persze megint Ausztriában voltunk, és megint Alsószölnöknél értünk be Magyarországra (annyi haszna volt csak, hogy így újra meg tudtuk nézni, hol keltünk át a határon, mert egyébként többnyire észre sem vettük, még akkor sem, amikor több tábla is jelezte - elég volt a GPS-be kicsit belemerülni és máris kihagytuk a táblák látványát).
Ekkor az én bringámon már csak 1 egység volt az akksiban, úgyhogy próbáltam szépen spórolósan beosztani, néha teljesen ki is kapcsoltam a rásegítést, de itt a főút szélén úgy döntöttünk, inkább gyorsítunk (ha az enyém lemerül, a másikban még van szufla, majd tol a párom ☺). Szóval ismét felkapcsoltunk 5-be, és "repesztettünk". Ez jó volt a végére, tényleg sokkal hamarabb visszaértünk Szentgotthárdra. Még beugrottunk a Sparba, vettünk vacsinak valót, aztán lecuccoltunk a szállodában. Ma meleg ebédet ettünk az étteremben (még sült fagyit is ettünk a végén).
Kis szusszanás után megint két kerékre pattantunk és elmentünk megnézni a várost. Ez nagyjából a várparkban tekerésből állt, meg aztán megláttunk egy szépen kialakított folyópartot is. Azon is végig gurultunk, megálltunk egy kicsit a duzzasztónál, aztán mentünk tovább (arrafelé rosszabb volt az út minősége, muszáj volt azt is csekkolni ☺).
Mindent összeszámolva, kb 60 km-t bicikliztünk ma, és egy pici, kb 3 km-es gyalogtúránk is volt.
Úgyhogy estére már csak a pihi maradt. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése