Nyaralás 2025: Zotter csokigyár, Riegersburg vára

8. nap: Ez egy csodajó nap lett. ☺ Reggel még a szentgotthárdi hotelben reggeliztünk. Aztán kicsekkoltunk. A bicikliket tegnap fent hagytuk a kocsi tetején, a teszt jól sikerült, kibírták az éjszakát szabad ég alatt, és így reggel is gyorsabban elkészültünk. Mentünk Ausztriába a csokigyárba.

Még ősszel voltam az új kollégákkal egy közös kiránduláson, ami kittsee-i csokigyárban kezdődött (volna - valójában a helyszínen azt mondta az idegenvezető, hogy most csak vásárolni lehet, a gyárat nem lehet megnézni… A vásárláshoz meg órákig álltak sorban…) Na, ebbe a csokigyárba csak nézegettem a lehetőségeket, de sehogy se passzolt nekem. Aztán hogy honnan jött a Zotter csokigyár, már nem emlékszem, de itt mindjárt időpontra lehetett foglalni, Szentgotthárdtól nincs is messze, egyértelmű volt, hogy ide fogunk menni csokigyárat nézni (nem mintha nem mentünk volna már többe is). 

Már a parkolónál láttuk a szervezettséget, végig ezt tapasztaltuk. És megvolt hozzá az a rugalmasság is, hogy a 10 órára vett jeggyel simán bemehettünk már ¾ 10-kor is (előbb ellenőrizték a létszámot). Láttunk magyarul beszélő pénztárost is, mi angolul kommunikáltunk. Ezután mi rögtön beálltunk a sorba, így az első kóstolókat ki is hagytuk. 

A moziban kezdtünk, ahol előbb egy hölgy mondott el pár dolgot a programról (megkérdezte, hogy mondja-e angolul is, kértük, úgyhogy mondta). Jött egy kis film a gyárlátogatásról, aztán bemutatták, hogy ők hogy utaztak el Ugandába a kakaóbabért. 

És indulhatott a csokitúra. Kezünkben a kanál és már az első teremben kóstolunk. Itt még csak a kakaóbabot. Van kikészítve szalvéta és a legtöbb teremben ivókút is van. Itt-ott egy-egy poénos kép, vagy jelenet is akad, de ezekre szerintem a látogatók töredéke sem néz rá, mert mindenütt csak kóstol, kóstol és kóstol. A fehér csokitól a 100 %-os étcsokiig, krémekig, öntetekig minden van. Igyekeztek elkerülni az ismétlődéseket, úgyhogy a csokihoz is mindig máshogy lehet hozzájutni. Hol csipesszel lehet kivenni, hol húzom a kart, hol nyomom a gombot… Néha iszom pár kortyot… Nem lehet győzni, több csokit lehetne kóstolni, mint amennyit meg bírunk enni. Ráadásul tényleg érdemes pár pillantást vetni a környezetre is, mert a képeken, de még a gépeken is akad néhány poén, aztán olyan üvegkalitkában lehet kóstolni az önteteket, ahonnan a környező hegyekre látni… Pazar. 

A végén jön a csokibolt. Itt sem egyszerű a döntés (még itt is van rengeteg kóstolási lehetőség). A vásárláshoz is kaptunk egy szeletke ajándékcsokit is, ha netán még nem ettünk volna elég csokit. ☺

Már indultunk volna vissza a kocsihoz, de… Még tegnap azt találtuk ki, hogy ma jó lesz ebédre a napokkal ezelőtt megvett joghurt müzlivel, így biztos, hogy az sem fog megromlani, meg nekünk sem kell boltba menni kajáért. Csak arra nem gondoltunk, hogy a 2 tonna csoki után nem fogjuk kívánni az édeset. ☺ Csak ezért indultunk kocsi helyett inkább a kajáldák felé, hátha kapunk valami sósat megfizethető áron. Nem kaptunk. De ha már idáig eljöttünk, akkor már nézzük meg az állatkertet is. Hogy milyen jól tettük! Nagyon sok jó ötlettel találkoztunk. Rengeteg gyümölcsfa, megnevezéssel, magyar  feliratokkal (a feliratok néha valami játékra vonatkoztak, nem a fára ☺) Rengeteg játék volt a gyerekeknek, az állatokat több helyen is el lehetett érni, simogatni. És végig egy szép zöld völgyben sétáltunk.

A csokigyártásról nem nagyon tudtunk meg újat amúgy, de a program jól ki van találva, az egész jól ki van építve... Nekünk nagyon tetszett. (Egy blogon olvastam, hogy az audioguide segítségével meg lehet ismerni a csokigyártást is és még érdekes történeteket is hallhatunk. Na, hát mi semmit nem hallottunk, nem is láttuk, hogy lenne audioguide. Itthon néztem meg a kártyákat, belépőket, prospektusokat... Volt egy kártyánk qr-kóddal a csokigyárból. Ott van minden hanganyag, még magyarul is! A kártyák a kanalak mellett voltak. ☺
Belehallgattam itthonról, de így nem annyira követhető, szóval érdemes még ott elindítani, meghallgatni.)

Ezután mégis elmentünk egy boltba és vettünk egy-egy sajtos perecet (meg pampafüvet a szülinapomra☺) és mentünk tovább Riegersburgba, a várba. Itt egészen közel van kialakítva egy jó parkoló, ahonnan "lift" visz fel a várba (én inkább siklónak mondanám).

Ez a vár is bejött nekünk. Kértünk magyar nyelvű audioguide-ot, és ezt most élveztük is. Nagyon sok szép ajtó van a várban, engem ezek fogtak meg, meg úgy általában az asztalos munkák. Végigjártuk, amit csak lehetett, meghallgattunk minden infót. Ez is egy jól kialakított kiállítás volt, jó volt, hogy nem kellett hegyet mászni, felvitt a sikló, parkoló is rendben…

Még egy vár szerepelt a listánkon, de azt már a csokigyár után tudtuk, hogy nem fog menni, már így is sok lesz egy napra. Na, de majd még úgyis visszajövünk máskor is az Őrségbe, majd akkor kicsit tovább megyünk, megnézzük majd azt a várat.

Indulás a következő szállásra. Az első és az utolsó kb félórát osztrák utakon tettük meg, aminek azért örülünk, mert sokkal jobb minőségűek az utak. 
Szállásnál jött egy kis meglepetés: bár előre jeleztük, hogy SZÉP-kártyával akarunk majd fizetni, itt közölte a hölgy, hogy a termináljuk arra nem alkalmas (ha ezt tudjuk előre, akkor nyilván nem ezt a szállást választjuk), az étteremben már szinte meg sem lepődtünk, hogy ők sem fogadják el - hát itt akkor többet nem eszünk, pedig egyébként finom volt a vacsi. A recepciós amúgy sem volt szimpatikus, de a pincérek egyébként igen. A szoba szerencsére egy tök jó szoba, csak amúgy ne lenne vele kapcsolatban ez a rossz érzés.